Álompanoráma huszonkét képben 1922-ből
Sokan az egyik legszebb magyar mesekönyvnek tartják, ami egyben a magyar szecessziós könyvművészet kiemelkedő darabja is. A meseképeket a fiatal Kozma Lajos 1917-18-ban, az első világháború romániai harcterén, egészen pontosan a gyimesi szoroson túli állásokban, Tatros völgyében katonaként rajzolta kisleánya, Kozma Zsuzsika számára. A kétsoros versikék megírására pedig később Karinthy Frigyest kérték fel. A könyv első magyar kiadását Sacelláry Pál jelentette meg 1921-ben, 500 példányban, később németül is kiadták Münchenben. A különleges mesekönyv 22 eredeti rajza 1922-ben a Magyar Bibliofil Társaság nemzetközi mesekönyv- és illusztráció-kiállításán első díjat nyert.
A szerző, Kozma Lajos később az egyik első Kossuth-díjas lett: a két világháború közötti évtizedek egyik leghíresebb építésze, iparművésze volt, műegyetemi tanár, a magyar szecesszió egyik legeredetibb hangú képviselője. Nevéhez fűződik a tízes években belsőépítészettel foglalkozó Budapesti Műhely megszervezése, később az építészeti és grafikai munkái mellett bútortervezéssel is foglalkozott. 1945 után az iparrajziskola, majd a műegyetem nyilvános rendes tanára, így 1946-tól egyik megalapító tanára lett az Iparművészeti Főiskolának – majd igazgatója.
A kivételes mesekönyv előlapjára írt dedikációja is egy kollégának, Kaesz Gyulának szólt, egy másik Kossuth-díjas építész-belsőépítészhez, aki később az Iparművészeti Főiskola rektora is lett. Az 500 számozott példányban készült magyar nyelvű kiadásnak ez a 385. számú, Kozma Lajos által dedikált példánya kerül most az Antikvárium.hu árverésén a virtuális kalapács alá.
Hozzászólások