Ballai László Szigetvárnál az Isten című kötetéről
Csupán egyetlen pillantást vetek Ballai László új könyvének borítójára, látom, a maga választotta útról sose tér le. Következetesen követi a kijelölt irányt, feltárja múltunk egy-egy szeletét, amely összeáll egésszé, mint a kovász. Középpontban mindig a haza áll, az elpusztíthatatlan haza. Még akkor is, ha Szokollu Mehmed pasa apokrif visszaemlékezései nem csak erről szólnak. Csatákban edzett hitharcosok tűnnek elő, gázik veszik körül őket. Egyébként a próbatételek mindig is izgatták a szerzőt. Na, és a szabadság. Vagy annak faragása, hogy ilyenkor milyen erők szakadnak fel. Klasszikus, egydimenziójú történelmi regényről aligha beszélhetünk. Más szemszögből nézi a történéseket a mesélő, mármint a pasa. Megismerjük egy zaklatott ország hétköznapjait, szenvedéseit, harcait, miközben hősök születnek.
Pontos útbaigazítást kaphatunk a fülszöveg által, más szemével látjuk történelmünk egy szeletét: „A mohácsi csata és a Szigetvár megvétele közé eső negyven esztendőben I. Szülejmán szultán az iszlám nevében tiporta le Magyarországot, ahol végül meghalt. Hozzá intézi emlékező sorait feltétlen híve, Szokollu Mehmed nagyvezír, életének tanúja, bemutatva politikáját, munkatársait, a varázslattal teli háremből feltündöklő szerelmeit és családi életét.”
A mohácsi csata után kettős királyválasztás következett, melynek következtében kétfelé szakadt hazánk. Az oszmán hadsereg 1541. augusztus 29-én birtokba vette Budát. Ezzel az ország három darabra hullott: a Habsburgok uralta királyi Magyarországra, a Szapolyai országrészéből kialakuló Erdélyi Fejedelemségre, valamint a török hódoltságra. Ezekben a zűrzavaros, polgárháborús időkben kellett helytállni a csatamezőn, a várakban a magyaroknak, így Zrínyi Miklósnak is.
Egy halotthoz beszélek, tudatosítja jó néhány helyen Szokollu Mehmed pasa. Nyilván más a látószögük a törököknek, és más nekünk, akkor is, ha a tények makacs dolgok. Hogy milyen ember volt Szulejmán, vagy ahogy a szerző törökösen ejti, Szülejmán, segít megismerni a visszaemlékező. Miként szűkebb világa, magánélete, a hárem működése, döntéseinek háttere is feltárul előttünk. Hogy eljutunk-e a lelke mélyére, abban nem vagyok bizonyos.
Érdekes olvasni, hogyan tervezte meg a támadó sereg az ütközetet, kulisszatitkok birtokába jutunk. Ballai sajátosan oldja az erőszak ábrázolását, mintegy ellenpontként gyönyörű tájleírásokat tesz mellé. Viszont igencsak oda kell figyelnünk a sok névre és az átmenetekre. Mert bizony, aki nem annyira járatos történelmünkben, fel kell lapoznia az ismeretterjesztő könyveket. Mindenképp bővül a tudás. Az más kérdés, hogy sokan nem kedvelik, ha megakasztja őket a szöveg, mások meg egyenesen odavannak érte.
Élettel tele a regény, pontos korrajzot kapunk a török időkből: „Ezek az aprónépet akarják, micsoda barbárság, a tized fejében elvenni egy gyermeket!” Máshol: „Ez az első iskolátok. Itt megtanuljátok a nyelvet, a vallást, a szokásokat. Váljatok igaz törökké és muszlimokká, hogy Allah napsugara majd rátok ragyogjon. Gazdáitok parancsait minden körülmények között teljesítsétek.” Mit tehetett az egyszerű nép ilyen körülmények között, megfosztva szabadságától. Nem sok választása maradt a magyarnak, hallgatott, keserűen eltűrte a rabságot. Nem egészen, állandóan lázadozott, még ha reménytelennek tűnt az ellenállás, akkor is. Voltak Dobó Istvánok, Szilágyi Mihályok, Hunyadi Jánosok, Zrínyi Miklósok.
Bepillantást nyerhetünk a földmunkások életébe. Váltógazdálkodás folyt; egy vagy két rész szántóföldet mindig megműveltek, a többi parlagon maradt, hogy pihenjen a föld. Faeke fordította a földet, a boronát nem ismerték, hengert használtak helyette. A termés megállapított részét adóként akkor is be kellett adni, ha rossz volt a termés. Tengeri pillanatképek is beszöknek. Korántsem öncélúan, végtére is valahol a szálak összeérnek. Dereglye sodródik, rakománya dinnye, őszibarack, füge és naspolya. A jármű vészesen közeledik egy hajó felé, a vitorlát kezelő kéz nem engedelmeskedik, szélirányt téveszt, ráadásul süllyed is. Az evezők mozdulatlanok, feltűnik egy delfin. Ennél súlyosabb mondatokkal is találkozunk: „Kizárólag az iszlám hatalma törvényes a világon, amely két részre oszlik: a már muszlim uralom alatt álló hit házára, és a még meg nem hódított házára. A muszlimok egyetemes kötelessége a vallás fegyveres terjesztése, hogy az egész világot fennhatóságuk alá vonják.”
Történt más is. A szultán új feleséget emelt maga mellé a trónra. Káprázatos ünnepség kerekedett, a világ valaha látott legdrágább smaragdokkal, és gyémántokkal terhes menyasszonyi fátylát is megcsodálhatták az emberek. A hárem ettől még olajozottan működött. Máshol is szépen fogalmaz Ballai László: „a világ legszebb asszonya, még bőrén a barack hamvassága, élénk gesztenyeszín haja dús hullámokat vet, és illata, mint a liliomé.”
Ezekben a kusza időkben Magyarország sorsa volt a tét, mint annyiszor történelmünkben. Egerben Dobó István készülődött, a Szigetközben Zrínyi. Erdély sorsa is aggodalomra adott okot. Zajlott az élet minden területen, alkuk köttettek, szerződések születtek, városokra licitáltak, a kard is előkerült. Már ezekben az időkben híre ment Zrínyi Miklós kérlelhetetlen bátorságának, haza iránti szeretetének. A törökök sokszor megemlítik az úgynevezett Zrínyi-kérdést, tudták, nem kerülhetik el egymást, találkoznak a harcmezőn. Zrínyit amúgy „Zrindzsiknek” hívta az ellenség. Szokallu Mehmed tényszerűen jegyzi meg, hogy immár harminchárom éve küzd elhivatottan ellenük.
És kezdetét veszi a szigetvári csata. Mivel a várat övező vizesárkok, illetve a mocsaras térszín a törököket megakadályozta abban, hogy a falakhoz közelebb jussanak, elkerülhetetlen volt a környező víz lecsapolása, amit meg is tettek. A török sereg ágyúzással gyengítette az óvárost, majd támadásba lendült. „Allah!, Allah!, Allah! Ezer és ezer ajakról dörög a legszebb név, s mint a tenger hullámai csapódnak egymás után a tehetetlen partnak, indulnak, ömölnek folyvást széles arcvonalban az egyes alakulatok.” Zrínyi nyolcszáz katonájával visszaszorult a várba, ennek ellenére a védők a második támadást is visszaverték, négyezer török lelte halálát. A szigetvári kirohanás: a harmincnégy napja az óriási túlerővel szemben védekező maroknyian megmaradt szigetiek a főkapitánnyal, Zrínyi Miklóssal az élen kitörnek a lángtengerré változott erődítményből, csaknem mindenki hősi halált halt. Közben meghalt Szulejmán is, bár ezt egy ideig titkolták a janicsárok elől.
Szigetvár ostroma 1566. augusztus–szeptember között zajlott Szigetvár várvédői és az oszmán haderő csapatai között. Az ostrom I. Szulejmán szultán seregeinek döntő győzelmével végződött. Győztél uram, Gázi Szulejmán! – sóhajtott fel Szokollu Mehmed pasa. Fájdalmas hallanunk: „Be kellemes tud lenni a füstszag, egy porig égett városé, ha azt mi foglaljuk el, és zászlónkat lengedezteti vele a szél.”
A befejező rész címe egyben a kötet címe is: Szigetvárnál az Isten. Szülejmán végelgyengülésben, vagy a török táborban pusztító járványok miatt halt meg. Mivel az ostromlók morálját a halálhír súlyosan rombolta volna, a szultáni haditanács egészen a hadjárat végéig eltitkolta azt. Szokollu Mehmed siratja a nagyvezért: „…Ajkad felől szag lebben, az, amelyben oly sok költő vélte megtalálni a rozmaring, a babér, netán a szegfű illatát, holott ez az édes-savanykásság csak önmagára hasonlít, a halálra.” Sajátos visszaemlékezés ez Szulejmánra, magára a csatára. Érthető okokból, itt tűnik fel Zrínyi is leggyakrabban, aki a törökök szemében is hős. Nem volt ez olyan egyszerű menet a törököknek sem, aggályaik akadtak bőven, Szulejmán kétségbeesett: „Ha a szultáni sátorban, egyszersmind a táborban már, mint borsószem a dobbőrön, táncol az idegesség.”
Persze önbizalomból sem volt hiány: „Midőn én, a vezírek és emírek elsője, a várhódító és ellenségkötöző pasa, az éles karmú tigrisekhez és dühös oroszlánokhoz hasonló csapatokkal előrébb nyomulva megfúvattam a trombitákat.”
És végül választ kapunk arra is, miért ezt a címet adta könyvének a szerző: „Felszakad az emberben a világ sebe. A mi világunkban a szultán az ember, Szigetvárnál az Isten, Allah ki ellen volt?”
Zrínyi Miklós levágott fejét a pasa elé tették. A hős várvédőről legendák születtek. Ha jól sejtjük, Ballai László meg sok-sok novellát közbe ékelve, már írja új történelmi témájú regényét. Munkabírását ismerve biztosak lehetünk ebben.
Hungarovox Kiadó, 2023
Ádám Tamás
Hozzászólások