Bandi András interjúja Elena Liliana Popescu költőnővel
– Hogyan születik meg egy vers?
– Egy költemény megszületését egy titokzatos birodalomban és időben való előkészület előzi meg, ahonnan megkaphatjuk a ritka inspirációs pillanatokban az úgynevezett gondolat-formákat. Ezek egy bizonyos pillanatban gondolatokká válnak, szó-alakot öltenek, majd szavakká válnak, amik utána visszaadják, tükrözik az élettapasztalattól függően a költő érzékenységét és tehetségét, az eddig még ki nem mondott gondolatokat.
A vers, ahogy szemeink előtt megjelenik, amikor olvassuk, szó sorozatok formájában, amit mi verssoroknak nevezünk, a vers ami lehet rímes, vagy szabad, aminek lehet címe vagy sem, a vers ami nagybetűkkel kezdődik, minden verssor elején, vagy amelyekben nagybetűket találunk a sorok belsejében, mintegy sajátos jelentéseket kiemelendő, a vers amit meghallgatunk, bármilyen iromány, amit versnek nevezünk csak akkor születik meg, amikor világra kell jönnie és a szerző is tanúja ennek a csodának.
– Mikor érezte, hogy a vers az igazi kifejezési módja az Ön gondolatainak?
Elena Liliana Popescu
– A hiteles, ihletett költészet, valójában, egy különleges kifejezési mód, az idők során versformájában közvetítettek különböző vallások az alapvető tanításokat és írásokat, mivelhogy ekképpen könnyebben megjegyezhetők és könnyebben alkalmazhatóak voltak azok számára, akiknek szánták a mindennapi életben, így a versnek ebben az időben kezdeményező szerepe volt.
Lassanként a versekben érzelmek kifejezésére is sor került, személyes megélések, saját szemszögből készült megfigyelések a világról, olyan érzékeny emberek részéről, akiket költőknek nevezünk. Egyesek ezek közük, kimagasló személyiségek, nem csak intellektuálisan, hanem lelkileg is, olyan műveket alkottak, amik ma is örömet okoznak nekünk a tartalmuk harmóniája és az emberi állapotokat ábrázoló reflexiók összhangja miatt.
Ezekkel, az emberiség örökségéből származó alkotásokkal való érintkezés azt bizonyítja, hogy a vers lehet egy „igazi kifejezési mód”. A vers egy koncentrált kifejezési mód, ami csak azoknak tud segíteni, akik elolvassák, de ugyanakkor annak is, aki megírja, ha az az alkotás ihletett, őszinte és következetes, egy szóval, eredeti.
– Mikor és hol jelent meg nyomtatott formában az Ön első költeménye? És az első kötete?
– Mivelhogy a szakmai pályafutásom során a matematika volt a fő csapásvonal, a legfontosabb ténykedésem ezzel a tudományággal volt kapcsolatos és lehet, hogy épp ezért mindezekben az években nem vettem részt irodalmi beszélgetéseken és nem jelentettem meg folyóiratokban az addig megírt verseimet. Mindenképp, különleges jellegű versek voltak, amiket, abban azt időben, túl személyesnek találtam. Később, amikor elhatároztam, hogy publikálom őket, rájöttem, hogy mások is magukra ismerhetnek, abban, amit a papírra vetettem, amikor bizonyos élethelyzetek túlcsordulása olyan különleges formát ölt, amit versnek nevezhetünk. Elszálltak az évek és csak a forradalom után, 1994-ben döntöttem úgy, hogy az addig megírt verseim egy részét közzéteszem, több verset, egyszerre, egy kötetben, aminek a címe Neked (Tie). Ez a kötet három vers-ciklust tartalmaz – ami külön három kis vers-füzetként is kiadható lett volna – és pedig És akkor? (Si atunci?)(tizenkilenc vers), Felém (Catre mine) (húsz vers) és a Vagyok (Sunt) (tizenkilenc vers), ami az Editura Universitatii Bukarest kiadó égisze alatt jelent meg.
– Mikor kezdett el verseket publikálni irodalmi folyóiratokban? És fordításokat? Folyamatosan publikál itthon és külföldön? Jelenleg milyen lapokban jelennek meg versei?
– Az első verseskötetem megjelenése után kezdtem publikálni irodalmi folyóiratokban. Gyakorlatilag a szerzői debütálásomra 1993-ban került sor, mint fordító, egy kis spirituális párbeszéd közreadásával Ramana Marashi-val Introspectia (Önelemzés) cím alatt, amit angol nyelvből fordítottam. 1994 után kezdtem verseket publikálni először Romániában megjelenő irodalmi lapokban, utána pedig francia, angol és spanyol klasszikus és kortárs szerzők műveinek fordítását vállaltam fel. Lassan az irodalmi lapokban megjelentek visszajelzések, visszhangok a lapokban és a kötetben megjelent versekről. Azt hiszem, az első lap, amiben írtak a második megjelent Taramul dintre ganduri (A gondolatok közti part) kötetemről, ami az Editura Universitatii Bukarest kiadó égisze alatt jelent meg, Dan Slusanschi egyetemi doktor professzor, híres nyelvész és fordító előszavával, az a nagyváradi Familia volt. Lassan eredeti nyelven megírt verseim jelentek meg, néha fordítások kíséretében Romániában mintegy 30 lapban, fordításban pedig külföldön mintegy 95 lapban. Ugyancsak több versemet beválogatták fordításban mintegy húsz nyelven hazai antológiákba, és mintegy negyven más szerzőkkel közösen kiadott kötetbe, több mint tizenöt országban.
– Mikorra tehetők az első sikerek az irodalmi tevékenységét illetően?
– Megkérdezhetnénk, mit jelent valóban a siker. Ha az irodalmi próbálkozások, amit verseknek nevezünk a szerző szívéből fakadnak, és az olvasó szívéig elérnek, őt segítik, neki vigasztalást adnak, ha szenved, ha szomorú, akkor örömet, ha csalódott, akkor reményt, ha úgy érzi, hogy az a vers neki szól, mindezek sikernek nevezhetők. Sikernek számítanak a fordítók által tett erőfeszítések, akik tehetségükkel és nagylelkűségükkel egy olyan szerző művét, aki egy kevésbé ismert és beszélt nyelven ír, amint a román nyelv is az, átfordítják olyan nyelvre, ami a világon ismertebb, használtabb. Ugyancsak sikernek számíthat egyes kiadók kezdeményezése és döntése, akik hisznek a versben, például felvállalják, hogy kiadják egy bizonyos szerző műveit. Más szemszögből sikerként könyvelhetjük el bizonyos irodalomkritikusok, híres filológusok, szerzőtársak, bizonyos irodalmi intézmények és szervezetek, hazai és külföldi irodalmi lapok véleményét.
Az első különleges siker, vagy a siker általában egy szerző számára, az az érzelmi hatás amit kivált a költőhöz legközelebbi személyekben amikor verseinket olvassák, mivelhogy ők nem csak az első olvasói, hanem az első kritikusai is azoknak, legtöbb esetben pedig épp azok akik inspirálták azok megírását.
– Kik voltak a „tanítói”, akik segítették elindulni a versírás rögös ösvényén?
– A tanítóim mindig és most is az élettapasztalataim, a tanulás révén fokozatosan felhalmozott ismeretek, megfigyelések a fenomenális világ változatosságáról, az e világon létező különböző fajokból származó egyének sajátos jellemzőivel. Mindaz, amit éreztem, hallottam, megéltem, nem csak arra reflektálva, hogy mi a közöttük lévő különbség, hanem inkább arra, hogy mi a közös ezekben az egyéniségekben, arra, ami őket egyesíti, azokra a láthatatlan szálakra, amik őket összeköti, és egy titokzatos egészben léteznek egymás mellett.
Az ihlet pillanataiban a szerző kapcsolódhat az Univerzum harmóniájához, amely tartósan megnyilvánul minden létezés lényegében. Egy költő akkor tudja jobban megismerni azt mi történik abban a világban, amiben él, egy világ, ami állandóan nagy szenvedések és átalakulások időszakát éli át, ha fontos, olykor drámai pillanatokat tud leírni, amelyeket egyes népek, népcsoportok, vagy egyének átélnek. Ezekben a pillanatokban a versek maguktól jönnek a szerzőhöz, aki viszont tudatosan vagy sem feléjük fordul.
– Hogyan határozná meg az Ön által a versekben használt nyelvezetet?
– Egyszerű és közvetlen.
– Hogyan határozná meg a kapcsolatot a vers és a matematika között?
– Ez egy mély, elpusztíthatatlan kapcsolat, még ha az első pillantásra ez nem úgy tűnik. A matematika száraznak, nehezen tanulhatónak tűnhet, de nem nélkülözi a költészetet, fontos szerepet kap a képzelet, az intuíció, a kitartás, a komolyság a matematikai kutatásban épp úgy, mint a versalkotásban, más részről a vers lehet tömör, világos, logikus, ugyanakkor rejtélyekkel terhelt marad, a matematikához hasonlóan, alapvető tudományág, ami vonzza a világ felfedezésére elszánt vakmerőket.
– Mi az Ön „ars poetica”-ja?
– Nehéz kérdés, amire a választ néhány verssorommal tudnám idézni: Benned van a Költő/ Benned a költemény/Benned a próféta/ Benned a Jövendölés/…Benned a Keresés/Benned az Ismeretlen/ Benned van a Kérdés/Benned a Felelet (Axis Mundi) Azt mondtad/Hogy a Vers/valami olyasmi,/ami még nem volt…Csoda, mit/természetes/valóságba bújva/látunk/ a csend/ pillanatában./ Azt modtad/hogy a Vers/Csodálkozás,/magába foglalja/ a kétségbeesést,/ hogy nem tudja/megfejteni a Titkot./De nem mondtad/hogy a Vers/oda csalogat/hol/ a Válasz-Kérdést/megtalálhatod.(Nu mi-ai spus)(Nem mondtad)(Taramul dintre ganduri)( A gondolatok közti part), Bukarest, Editura Universitatii 1997.)
Az interjú eredetiben, román nyelven, a Nagyváradon kiadott Nord Literar irodalmi folyóiratban jelent meg.
Hozzászólások