(F)ordítok – 67. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

(F)ordítok – 67.

Kányádi Sándor: Tudod…

soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,

Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,

Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,

Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,

Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

Sándor Kányádi: Ştii…

că niciodată n-am regretat
căci de tine m-am îndrăgostit
deşi această dragoste
viaţa întreagă mi-a răscolit

Ştii,
căci de tine, nu m-am dezamăgit niciodată
deşi adesea n-am înţeles
faptele tale
de multe ori eram îngrijorat
de tine însăţi trebuia s-am grijă

Ştii,
se alina în juru-mi încet
lucrurile
sau se-ndepărtează de mine,
sau doar eu mă-ndepărtez de ele
cum firele încet se rup
sentimentul tot mai mult mă înlănţuie

Ştii,
când plâng pentru ceva
cea ce a fost frumos
un gând mă consolă
căci este-n mine o minune
care nu.mă va părăsi,
pe care nici invidia
nici răutatea
nu-mi va putea lua

Ştii,
din acest sentiment mă hrănesc
din cauza lui nu mă îndoi
chiar dacă cad, mă ridic pentru el
chiar dacă plâng, s-ar putea
să zâmbesc,
dacă adorm pe veci
pentru el totuşi mă voi trezi


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS