A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 44. rész • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 44. rész

„Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!”

(A dalárda jeligéje)

Mi történt 1899-ben, 1900-ban és 1901-ben?

Haksch Lajos
(Forrás: Pécsi Fejek 1929 – Wikipédia)

A „változatosság kedvéért” ismét Haksch Lajos (1862-1939) érdekes soraival nyitok: „Három év gyümölcsszedését hordom ide halomba, hogy ezt nyújtsam föl utolsó étekfogásul giardinetto gyanánt a negyven évről szóló beszámolóm lakoma-asztalára.” Itt néhány magyarázat szükséges. Ennek a fejezetnek „Nyárutó” a címe, és az 1899-1901 évek dalárda-történéseit foglalta egybe. Eddig az utóbbi részek az évszakok szimbólumaihoz voltak kötve, egészen a nyári napokig. Most az idézettel egyszerre utalt a nyár utáni történésekre, az őszre, és a negyven év summázatának a végére. Ha a giardinetto fogalmát megkeressük, akkor a „kis kert”-jelentést találjuk meg. Érzésem szerint itt a szerző a birtok mögötti kicsiny részben termelt gyümölcsök szimbolikáját alkalmazta. Ha ennél a szimbolikánál maradunk, akkor megállapíthatjuk: itt is teremtek értékes „gyümölcsök,” azaz fényes sikerek.

Pécsi Belvárosi Katolikus Kör – ma Csontváry Múzeum (Forrás:Wikipédia)

Ezért most sorra veszem azoknak a hangversenyeknek a sorát, amelyek az 1899. évben történtek. Mint mindig, a március 15.-i és az október 6.-i ünnepi- illetve kegyeleti hangversenyt kell először megemlítenem. Emellett a Pécsi Katolikus Körben, valamint az Erzsébet-napon tartott rendezvénnyel kell folytatnom, majd a Nemzeti Kaszinó (Casino) Petőfi-ünnepélyével, az immáron új színház-épületben, a helyi Vöröskereszt Egylet hangversenyével, végül pedig a Mohácsi Iparos Olvasókör által a Duna-parti kisvárosban rendezett jótékony célú hangversenyen való szerepléssel kell zárnom.

Carl Millöcker 1883 (Forrás: Wikipédia)

Fontos zenei-színházi esemény történt 1899. május 24.-én, 27.-én és 28.-án, amikor Carl (Karl) Joseph Millöcker (1842-1899): „A koldusdiák” című operettjében léptek föl a színházunkban – szintén a Női Ének Társasággal karöltve. Mivel ezek fizetős előadások voltak, ezekből bevételük is származott. Forduljunk ismét Hakschunkhoz, ő hogyan jellemezte ezeket az előadásokat: „Ha a többi nagy művei a Pécsi Dalárdának, a klasszikus előadások: gyémántok a koronában, hát ez is megjárja babérkoszorúnak a korona körül.”

Erzsébet magyar királyné (Forrás: Wikipédia)

És akkor jöjjön a következő híres esemény, amely a Verdi- és a Haydn-remekmű mellett harmadikként elhangzott Pécsett, mégpedig 1899. november 19.-én a Kert (ma Dischka Győző) utcai (azóta lebontott) Városi Tornacsarnokban. Itt ismét adjuk át a szót állandó krónikásunknak: „Szívességi cselekedet volt az a hatalmas alkotás is, melylyel (sic!) a Pécsi Dalárda a Pécsi Női Énekkar által 1899. évi november hó 19.-én, dicsőült Erzsébet királyné emlékére szentelt gyászünnepen Mozart rekviemjének (sic!) előadásához járult.

A tornacsarnok pódiumán ismét ott állott a rettenthetetlen gárda: a filharmonikusok (azaz a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete), a fehérruhás, kipirult arczu (sic!) leányok, fekete ruhás asszonyok és a soktagú Pécsi Dalárda, mely minél nehezebb föladat megoldása előtt áll, annál nagyobb hévvel és lelkesedéssel lát e föladat megoldásához. Ez előadás érdeméből a Pécsi Dalárdát megillető rész is ragyogó gyémánt, társa azoknak, melyeket a Pécsi Dalárda az ő fejedelmi koronájában jogos büszkeséggel visel.”

W. A. Mozart 1789 – metszetrajz (Forrás: Wikipédia)

Wittelsbach Erzsébet (Amália Eugénia, 1854-1898), a magyarok máig szeretett királynéja gyászünnepén Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Amadeus Mozart (1754-1791) „Requiem” című művét előadni ismét kegyelet teljesen ünnepélyes vállalkozás volt.

A Pécsi Székesegyház képeslapon, 1890.
(Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

Az 1900. év legnagyobb eseménye a pécsi zenei életben is a kereszténység fölvétele 900. évfordulójának megünneplése volt. Ebből az alkalomból a másik híres férfi-énekkarral, a Pécsi Polgári Daloskörrel június 28.-án este a székesegyház előtt rendezett ünnepségen a „Himnusz” mellett az akkor közkedvelt két Hoffer Károly-művet, a „Pápai Himnusz”-t és a „Királyhimnusz”-t énekelték, természetesen a Zenekedvelők Egyesülete kíséretével. A későbbi máriagyüdi zarándoklat után tartott ottani ünnepi misén, amelyet hetyei Hetyey (Hetyei) Sámuel (1845-1903) megyéspüspök celebrált, Hoffer Károly (1843-1921) vokál miséjét szólaltatta meg a Pécsi Dalárda, majd régi magyar Mária-énekeket énekeltek.

Az év további részében kisebb föllépéseikre került sor, no meg néhány tréfás estre, amelyek közül kiemelkedett ismét a sikeres szilveszter-est. Az 1901-es évben kiemelkedő csúcspontként az országos kassai dalosversenyen való részvételt tűzték ki. Készültek is rá vitézül, de sajnos megint a pénz-szűke közbeszólt: le kellett mondaniuk a részvételt.

És ezt követően jönnie kell a negyvenedik évfordulónak, az 1902. év ismertetésének, összefoglalásának. Jönnie kell, azaz csak kellene, mert ezt tegyük át a következő részre. Legközelebb ennek a negyvenedik évfordulónak a megünneplésével folytatjuk majd krónikánkat.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS