A sors egyszerre kegyes és kegyetlen,
de ami fáj, az felejthetetlen
a naptár beszédesen velem szemben,
és a 13-as pirosra festve.
A napok csak ballagtak, múltak,
és néha csak úgy észrevétlen,
emlékek gyötörnek, kínoznak,
a múltat feledni nem lehet.
Az a szörnyűséges reggel, ahol
az ordítás és döbbenet
együtt-egyszerre volt jelen.
Elmúlt másfél év, és a piros 13
kegyetlenül emlékeztetnek.
Úgy érzem, hazudik a múlt,
de könyörtelen a jelen,
és vadul dobol a szívem.
Ott a fák alatt körülölelt a csend,
fülemben még a Bach muzsika zeng,
majd arcod örökre eltűnik,
de szívemben fészket rak a csend.
Hozzászólások