Gyócs Irmi, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Gyócs Irmi

Gyócs Irmi írásai: 25
Gyócs Irmi

Emlékezés

Jövőről álmodtunk egymás szemébe nézve,
titokban és csendben, csókkal pecsételve.
Május volt, és nyíltak a kéklő orgonák,
fogtuk egymás kezét, szívünkben boldogság.

Levél

Levelet kaptam kézbesítetlenül,
nem lepett meg, nem ért váratlanul,
ha bántottál, a bántalom visszahull,
s az élet megleckéztet kegyetlenül.

Április

Húsvétot váró április
szeszélyes, bolondos hónap.
Miért, hogy mégis szeretlek
pedig hazug és csaló vagy.
Benned csodálkoztam
én rá a világra

Magányos körtefa

Gyerekkorom körtefája,
de sokat jártam alája.
Ott álltál magányosan, árván,
ki felejtett ott a Gyöngyös partján?
Bámultál a messzeségbe,
a közeli erdő tengerére.

Másfél év múlva

A sors egyszerre kegyes és kegyetlen,
de ami fáj, az felejthetetlen
a naptár beszédesen velem szemben,
és a 13-as pirosra festve.
A napok csak ballagtak, múltak,
és néha csak úgy észrevétlen,

Óh, hogy fáj!

Óh, hogy fáj nekem,
hogy rám hasonlítotok.
Ugyanúgy nehéz az életetek,
és feszül minden idegszálatok.
Ha bajotok van, nekem fájtok,
az én szívem veri a százhúszat

Hóvirágok

Hóvirágok, kincsek,
apró kuszált szálak,
miről meséltek most
a jó nagymamának?
Meséljetek hóról,
fagyos téli szélről,

Műtét

Hát ismét a műtő,
mint az életben annyiszor.
Zörög a tolókocsi,
kitárul a nagy ajtó,
felvillannak a fények,
csattognak a műszerek,

Látomások-víziók

Mi van akkor, ha a lélek fáj?
és szüntelen ráz a zokogás.
A tudat működik, de béna a tett,
Emlékek ezrei felsejlenek.
Hova lettetek? hova lettetek?

Képek a falon

Tekintetek, arcok, képek a falon,
szívet melengető mosolycsodák,
szelídség, báj és kellem,
hova lettetek az évek során?

1985 Karácsonya

Sűrű ködöt lehel a december,
didereg a világ, fáznak a csillagok,
imbolygó fények szűrik át a csöndet,
hogy eljusson hozzád a Karácsony.
Hozzád és csakis a te szívedbe,
mert e közönnyel átszőtt világban

Csodálatos reggel

Leszállt a földre a Mennyország,
hófehérbe öltözött a világ,
a fák apró fekete ágán
ezernyi csillogó hókristály.
Odafent sűrű puha lepellel
Isten ismét eltakarta arcát

Ősz

Ezerszínű őszi levél
hova sodort messze a szél?
Hol dobott le, hol pihensz
hol táplálsz új életet?
Vagy a holtakat siratod,
frissen hantolt sírhalmokon?

A sír mellett

Édesanyám,
döbbenten bámulom
drága arcodat,
várom vigasztaló
szavadat, de a kő
elnémítja hangodat.

Öröklét…

A természet hordozza az öröklétet,
a magány befeléfordulásra késztet.
Sárguló falevelek táncot járnak,
oda a nyári nap éltet adó fénye,
őszi eső veri az ablaküveget,



Archívum

Hozzászólások

DISQUS