(1942-44, Győr)
Bezárt világunk sziklaszigete,
a csiszolt kövek közt búvó zöldek,
mohák, páfrányok, apró kis virágok,
csevegések, titkok tündérszigete.
Vagyunk-e még? És ha vagyunk, hányan?
Evelinek, Zsuzsák, Jutkák és Izák,
emlékeink a kövek őrzik tovább.
Szabadidőben szaladtunk hozzád,
bánatunkat meghallgattad,
szerelmeinket eltitkoltad,
fájó könnyünk leszivárgott hozzád.
Mindig a bizalmasunk voltál,
nem fecsegtél soha senkinek,
hisz a kövek nem beszélnek,
csak elrejtik a bánatot.
Hozzászólások