Ránéztél a virágra
és szemed könnyezett.
Tudom, arra gondoltál
mikor már nem leszek.

Örüljünk a mának,
a szegfűcsodáknak,
tavasz szép ékének,
fehér gyöngyvirágnak.

Magad szedegetted,
szíveddel kötözted,
szirmuk azt regéli,
szeretetből tetted.

Emlékek rajzanak,
ahogy rátok nézek,
gyermeked arcában
téged látlak, téged.

Aranyszőke haja
téged idéz bennem,
göndör kis fürtjei
emlékek szívemben.

Őt hinta röpíti,
téged a hintaló,
volt egyszer egy kislány,
most van egy kis bohó.

Bennem egyek vagytok,
mint csokorban a virág,
hisz ti vagytok nékem
ez az egész világ.

Megosztás

Tweet