Levelet kaptam kézbesítetlenül,
nem lepett meg, nem ért váratlanul,
ha bántottál, a bántalom visszahull,
s az élet megleckéztet kegyetlenül.

Engem is, téged is és őt is,
ki köveket görgetett szívedre,
pedig vasmarokkal tépett a fájdalom,
de azt nem vette észre senki sem.

Hányszor néztél magad elé bambán,
őrült vagy! – hullt reád a szó,
őrült bírhat el csak ennyi terhet,
de a vád mégis igen bántó.

Hányszor megaláztak, hányszor összetörtek,
sokszor mire felocsúdtál,
cafatokban imbolygott a lelked.
Körülölelt a nagy Semmi,
semmi szív és semmi lélek,
lélekölő kínlódások
őrölték fel az életed.

Megosztás

Tweet