Akit alig vártam • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Akit alig vártam

 

(Szülikére emlékezve)

 

Szénaboglya, gyalogút,
idefut meg odafut
rajta fut két fürge láb,
hogy siet, hogy szaporáz.

Lebukóban már a Nap,
de sugara még simogat,
megpihen egy cekkeren,
mely útitársa szüntelen.

Hátul kötött kék kötény,
fekete kendő ősz fején,
bodzavirág, almafa,
de sokszor láttad alatta.

Befordul a gyalogút,
fut a cekker, fut, fut, fut.
Mi van benne, jajj mi is?
Szép ruha meg cukor is.

Hozta szívét, hozta lelkét,
egész élete keservét.
Megpihenni jött hozzánk,
elsírni a fájdalmát.

Varrógépe alig várta,
de legjobban unokája,
mikor feltűnt a kertben,
szívem vittem elébe.

Pipacsvirág, margarét,
örömkönnyet ejt az ég,
megjött végre énhozzám
az én kedves Nagyanyám!

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS