(Szülikére emlékezve)
Szénaboglya, gyalogút,
idefut meg odafut
rajta fut két fürge láb,
hogy siet, hogy szaporáz.
Lebukóban már a Nap,
de sugara még simogat,
megpihen egy cekkeren,
mely útitársa szüntelen.
Hátul kötött kék kötény,
fekete kendő ősz fején,
bodzavirág, almafa,
de sokszor láttad alatta.
Befordul a gyalogút,
fut a cekker, fut, fut, fut.
Mi van benne, jajj mi is?
Szép ruha meg cukor is.
Hozta szívét, hozta lelkét,
egész élete keservét.
Megpihenni jött hozzánk,
elsírni a fájdalmát.
Varrógépe alig várta,
de legjobban unokája,
mikor feltűnt a kertben,
szívem vittem elébe.
Pipacsvirág, margarét,
örömkönnyet ejt az ég,
megjött végre énhozzám
az én kedves Nagyanyám!
Hozzászólások