Emlékezés (1950-re)
Jövőről álmodtunk egymás szemébe nézve,
titokban és csendben, csókkal pecsételve.
Május volt, és nyíltak a kéklő orgonák,
fogtuk egymás kezét, szívünkben boldogság.
Kertünkben is nyíltak fehérek és lilák,
alattuk elbújva a fehér gyöngyvirág.
Május volt és tombolt a szerelem,
21-én a templomban elhangzott az igen.
Majd jöttek a gyerekek, később az unokák,
Istenem, de szép volt, megannyi boldogság!
Emlékszel? – Hányszor hoztál be lila orgonát,
Miért, hogy mégsem vártad meg a májust?
Elmentél, megcsaltál, itt hagytál
és a templom helyett most 21-én
a sírodra viszem a könnyemmel
áztatott kéklő orgonát.
Hozzászólások