A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 40. rész • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 40. rész

„Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!”
(A dalárda jeligéje)

Az egyik csúcspont, Verdi: „Requiem” előadása 1897-ben (Első rész)

Haksch Lajos
(Forrás: Pécsi Fejek 1929 – Wikipédia)

Most hosszasan kell idéznem Haksch Lajos (1862-1939) sokat citált könyvéből („A negyvenéves Pécsi Dalárda története /1862-1902/”), mivel olyan esemény következik; amely zenetörténeti mérföldkő, kuriózum (és még sorolhatnám a fényes jelzőket) városunk kultúrtörténetében. De lássuk magát a jelzett idézetet, amellyel az illetékes fejezet kezdődik. (Fontos megjegyeznem, hogy a könyvbeli előző fejezet indításánál leírt évszak-változataira utal itt a szerző, amelyet én is idéztem a 39. rész kezdésénél.)

„Annak az előbbi czikkelyben (sic!) vázolt tavasznak ím elérkezett a nyara, a zenei élet napjának legmagasabb delelése, hő sugárzása. Azokból az apró kövekből, amelyeket a Pécsi Dalárda évek során lerakosgatott, lassacskán óriás épület emelkedett, a Múzsa  temploma, melynek homlokzatára íme most ráillesztette a koronadíszt: a Verdi-rekviem előadását.

Hölzl Seraph Ferenc (Forrás: Haksch Lajos könyve, szerző felvétele)

Soha zenei vállalkozás még úgy fel nem bolygatta a várost, – keveset mondok: az egész Dunántúlt, hozzá vevén (sic!) még néhány távolabb eső kultúr pontját is szép hazánknak: soha muzsika még úgy lázba nem ejtette a mi közönségünket, mint ennek a csodás hatású zeneműnek előadása, mely a Pécsi Dalárdának örökre való dicsőségoszlopa marad.

Egybehangzó még ma is (1902-ről van szó), több év múltán is, a vélemény, hogy a Pécsi Dalárda e vállalkozása merészségre, nagyságra fölülmúlja a mi műkedvelőink összes előző vállalkozásait, s legértékesebb emléke lesz a mi zenei életünknek minden időkre.”

Nagy szerencse, hogy szerzőnk maga is tisztséget viselt ekkor, mert személyesen átélte a mű előadásának kezdetét. Leírásából tudjuk, hogy a Lyceum templomban (közelebbről meg nem határozott időpontban), a Zenekedvelők Egyesületének zenekarával együtt előadott Franz Seraph Hölzl (1808-1884)-mise megszólaltatása után egy pécsi sörözőben (!) pihente ki az előadás fáradalmait a férfikórus, mint oly sok más esetben mind azelőtt, mind azután.

Cziglányi Béla (Forrás: Haksch Lajos könyve, szerző felvétele)

Az „isteni szikra,” – nem először – ismét a mindig kreatív Cziglányi Béla (1847-1902) törvényszéki bíró fejéből pattant ki, mert ő már ezt a tervet előtte is dédelgette. Mindenki föllelkesült ezen, de még kellett egy kis idő ahhoz, hogy a dalosok összessége elfogadja ezt. Amikor megérett erre a helyzet, maga Cziglányi Béla terjesztette a választmány elé a javaslatot 1896. október 23.-án. De itt ismételten adjuk át a szót krónikásunknak: (a választmány) „… elég érettnek látván a kalászt (utalván ismét a nyár-hasonlatra) – le is aratta szépen azzal, hogy a választmány, az ő indítványára kimondotta (sic!), hogy a Pécsi Dalárda elő fogja adni Verdi Józsefnek (sic!) Manzoni-rekviemjét.”

Mindjárt meg is kezdődött az előkészület. A vezetőség az irányítást jó érzékkel ismét Cziglányi Bélánk kezébe adta, akinek javaslatára a vezetés a nagyhatású mű előadására karmesternek Lőhr Vilmost (1837-1920), „ezt a tizenhárom próbás dirigenst,” valamint a zenekedvelőket kérte föl. A női énekkar tagjait újsághirdetés (!) útján toborozták, és olyan nagy volt a szakmai lelkesedés nyomában, hogy mindjárt összejött a kellő női kari énekes-létszám!

A kötet megörökítette a nagyszámú közreműködő zenész és énekes névsorát. Nézzük tehát.

Lőhr Vilmos (Forrás: Haksch Lajos könyve, szerző felvétele)

Zenészek: Oswald Ferenc, (ifj.) Simacsek Alajos, Hoff Richárd, Müller Antal, Kacserovszky József, Steiskal József, Zoller Nándor, Thuma Vencel a hivatásos zenészek sorából. Antal Gyula, dr. Bokor Emil, Girardi József, Goldberger Leó, Kaflich Jenő, Krausz Artúr, Maléter László, Mihajlovics Emil, ifj. Némethy József, Schedíwy Ferenc, dr. Szabó István, Taussig Aladár, dr. Wallerstein Bódog, Wirth János a zenekedvelők zenekarából. Oroszy József szegedi mérnök vendégként csatlakozott hozzájuk. Abban az időben Pécsett a 44. gyalogezred állomásozott, az ő 42 főnyi zenekarát szintén megtalálhatjuk az előadók között.

Hoffer Károly (Forrás: Wikipédia)

A dalosok közül elsőként az énekesnőket sorolta föl. Asztalos Lujza, Czankl Mici, Denk Lajosné, Dorsch Pálné, Éhnn Emma, Eötvös Ilka, Graff Marianne, Haberényi Kamilla, Hillebrand Janka, Hoser Gizella, Jilly Böske (!). Jilly Veronka, Kaltnecker Ilona, Karner Adél, Kindl Gizella, Kopp Irma, Molnár Kálmánné, Némethy Mariska, Orf Paula, Platz  Panni, Razgha Ilona, Reberics Giza, Reisner Gabriella, Schneider Istvánné. Scheibel Lina, Schlauch Anna, Schlesinger Aranka, Sperl Mili, Schwarcz Sári, Szántó Etelka, Szigriszt Ferencné, Thaller Gusztávné, Thaly Olga, Ternovszky Margit, Trixler Aranka, Zelesny Sarolta, Zsolnay Stefike volt a névsor.

Alessandro Manzoni 1841 (Forrás: Wikipédia)

Nézzük a férfikar tagjait is. Dr. Ágh Timót, Bőhm Emil, Czury József, Decleva Dénes, Dillmann Antal, Dunst Károly, Eckhardt Antal, Egerszeghy Kálmán, Eötvös Gusztáv, ifj. Eötvös Gusztáv, Feith Gáspár, Forgon Lajos, Gadó Ignác, Haksch Lajos (!), Herczenberger József, Hillenbrand Ferenc, Imre Sándor, Jilly Aurél, Kaufmann Mátyás, Kiss Ernő, Kiss József, Kohárits N. János, Kőnig Károly, Körmendy Gyula, Lázár Gyula, Lehner József, Martinek József, Nagy Jenő, Németh Béla, Niedermayer Károly, Parraghy Vilmos, Pikler József, Reberics Imre, ifj. Reberics Imre, Riehmer Aladár, Rozgonyi Bertalan, Skolnik Géza, Szellmann Győző, Szigriszt Ferenc, Szigriszt Lajos, Tabak Lajos, Vész Albert, dr. Vörös Nándor a Pécsi Dalárdából. Fesztl Ferenc, Haffner Vilmos, Hencz Győző, Mátyus István, Schmidt Boldizsár, Szkladányi Ferenc, Werb Károly, Wieser Endre a Pécsbányatelepi Daloskör tagjaiból. Míg Derlik Fülöp, Országh Bertalan műkedvelőként, „a mű iránt való rajongásból ajánlkoztak.”

Giuseppe Verdi (Forrás: Wikipédia)

A mű megszólaltatásának művészi színvonalát jórészt – a zenekar mellett – a szólóénekesek határozzák meg. Nézzük, kik vállalkoztak erre a korántsem könnyű művészi feladatra. „Requiem, Magánnégyes:” Schneider Istvánné (szoprán), Czankl Mici (alt), Hoffer Károly (tenor), Taky Gyula (basszus). „Dies irae – Mors Stupebit” Taky Gyula (basszus). „Lieber scriptus Judex ergo:” Zelesny Sarolta (mezzoszoprán), énekkarok. „Quid sum miser. Hármas:” Thaller Gusztávné (szoprán), Zelesny Sarolta (mezzoszoprán), Hoffer Károly (tenor). „Rex tremendae. Négyes:” Schneider Istvánné (szoprán), Czankl Mici (alt), Hoffer Károly (tenor), Taky Gyula (basszus).

„Recordare, Quaerens me. Juste judex. Kettős:” Schlauch Anna (szoprán), Czankl Mici (alt). „Ingemisco. Qui Mariam. Preces meae. Inter oves: ” Hoffer Károly (tenor). „Confutatis. Oro suplex:” Taky Gyula (basszus). „Lacrymosa. Négyes:” Schneider Istvánné (szoprán), Zelesny Sarolta (mezzoszoprán), Hoffer Károly (tenor), Taky Gyula (basszus). „Offertorium. Magánnégyes:” Thaller Gusztávné (szoprán), Czankl Mici (alt), Hoffer Károly (tenor), Taky Gyula (basszus). „Agnus Dei. Kettős:” Zelesny Sarolta (mezzoszoprán), Czankl Mici (alt). „Lux aeterna. Hármas:” Thaller Gusztávné (szoprán), Hoffer Károly (tenor), Taky Gyula (basszus). „Libera:” Schneider Istvánné (szoprán).

Verdi: Requiem előadása 1874 (Forrás: Wikipédia)

Most pedig a rendező bizottság összetételét is közlöm. Cziglányi Béla vezetése alatt csupa tekintélyes férfiú állt össze itt Hoffer Károly, Eckhardt Antal karnagyok, Haksch Lajos (!) levéltáros, ifj. Reberics Imre titkár, Szigriszt Ferenc pénztáros (!) személyében. Hátra volt még az előadói jog, és egyúttal a kotta-anyag beszerzése. Lipcsei céggel tárgyaltak, amely egyúttal a milanói Ricordi et. Corp. cégnek – Giuseppe Verdi kiadójának – volt a megbízottja Ausztria, Németország és Magyarország területére. A szerződés értelmében a kotta-anyagot kölcsönbe kapták meg: az első előadás jogáért 300-, a másodikért pedig 150 márkát kellett kifizetni. A kottákat 1896. november 8.-án kapták meg tőlük a pécsiek, és rögvest belekezdtek a próbákon való tanulásba. A művészi betanítást a nőknek Hoffer Károly, a férfiaknak pedig Eckhardt Antal végezte.

Verdi: Requiem előadásának színlapja, 1874 (Forrás: Wikipédia)

Az adminisztratív szervezés kezdetén a bizottság az összes magyar dalegyletnek (!) fölhívást küldött ki a fővárosi „szakmai elit” mellett, amelyben tudatta mindenkivel a mű előadási szándékát, és meghívta őket a bemutatóra. Az előadás jegyeinek előjegyzésére fölhívásokat küldött ki Pécs mellett Baranya és a szomszéd vármegyék városainak, községeinek, és mind a fővárosi, mind a helyi sajtóval szintén állandó kapcsolatban voltak. Több ezer (!) nyomtatott fölhívást postáztak ekkor! Az világos volt, hogy az 1895. október 5.-én fölavatott Fő (Király) utcai Pécsi Nemzeti Színház épületében tartják majd a bemutatót. A jegyek árai a következők voltak: páholy – 15 forint, földszinti ülőhely – 3 forint, állóhely (!) – 1 forint. Amikor pedig megtudták, hogy a jegy-előjegyzések száma 1897. január végére telt házra ugrott, egy második előadás megtartását is meghirdették! …

Az első rész végeztével néhány mondat Giuseppe (Fortunino Francesco, 1813-1901) Verdi remekművéről. Alessandro (Francesco Tommaso Antonio) Manzoni (1785-1873), a nagy itáliai költő, regényíró, filozófus, akinek „A jegyesek” című műve világirodalmi szintű, és aki az egységes olasz nyelv létrejöttében korszakalkotó szerepet vállalt. Az ő emlékére, halálának első évfordulóján, 1874. május 22.-én a milánói San Marco templomban, Giuseppe Verdi vezényletével történt meg a mű nagy sikerű bemutatója. Nem csoda, hogy sokáig „Manzoni-Requiem”-ként említették. A pécsiek vállalkozása az első vidéki bemutatóval (!) ezért volt nagy jelentőségű országos viszonylatban is – és nemcsak a maga idejében!


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS