„Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!”
(A dalárda jeligéje)
1894: Pécsi dalos események – Fiumei botrány – Kilépés az országos szövetségből
Gioachino Rossini (Forrás:Wikipédia)
Az 1894-es év egy nagyon rangos hangversennyel kezdődött: március 11-én az akkori Kert (a mai Dischka Győző) utcai tornacsarnokban Gioachino Rossini (1792-1868): Stabat Mater című oratóriumát szólaltatták meg a női énekiskolával, műkedvelő zenészekkel és a Pécsett állomásozó 52. gyalogezred zenekarával közösen. A megismételt előadás azonban már anyagilag nem volt olyan sikeres, mert egyszerűen kevesebb hallgató jött el a vártnál.
Kossuth Lajos Turinban 1892 (Forrás: Wikipédia)
Ebben az évben halt meg a nemzet nagyja, Kossuth Lajos (1802-1894) turini (torinói) magányában, emlékhangversenyt rendeztek a tiszteletére. A legnagyobb élő írót, Jókai Mórt (1825-1904) hangversennyel városunkban is ünnepelték.
Most egy nagyon dicstelen történet következik, és ez éppen az 1892-es fővárosi győzelem után történt. Pedig milyen jól kezdődött minden: amikor az országos vezetőség meghirdette, hogy ebben az évben az országos dalosversenyt Fiumében (mai nevén Rijekában) tartják, a Pécsi Dalárda elhatározta, hogy itt nem versenyzőként, hanem közreműködőként indul. Ezért a kelleténél nagyobb küldöttséggel tervezte indulni, kimondatlan céllal azért, hogy egy jó kirándulással is egybekösse ezt a jól kínálkozó rendezvényt.
Jókai Mór (Forrás: Wikipédia)
Sajnos azonban az országos „hírcsatornában” zavar keletkezett, ugyanis nem közölték hivatalosan sokáig a hivatalos indulás feltételeit. Amikor pedig a pécsi választmány „rákérdezett,” és beadta a hivatalos jelentkezést az országos dalos ünnep központi hangversenyén való részvételre, sőt megküldte a résztvevők számára előírt 1-1 forint illetéket (amely az ott biztosított lakások egyenkénti bérleti díját jelentette személyenként), az a zord válasz érkezett: már késő, a jelentkezési határidő lezárult. Dalárdánk vezetőségét azonban nem lehetett lerázni ilyen aljas eszközzel: átírt a Fiumei Magyar Daloskör vezetőségének, a házigazdának a lakásfoglalás ügyében, de ők is „beálltak” az országos választmány diktátumába, ők is elutasították a kérést, sőt a magánúton való szállás-rendelést is megtagadták!
Fiumei Korzó (Forrás: Wikipédia)
Ebben a látszólag kétségbeejtően undorító helyzetben egy fiumei gimnáziumi tanár, Czink Lajos és Heindlhoffer József gyáros (a Pécsi Dalárda volt tagja), a pécsiek nagy barátai siettek segítségükre, és biztosították szállásigényüket. Ennek ellenére, amikor az előző országos versenyen győztes pécsiek megjelentek a központi ismerkedési est színhelyén, az Adamich téren, az országos rendezvény az első napján, egyszerűen nem engedték be őket, kordonnal állták útjukat, és közölték: Hoffer Károly, a pécsiek által a zsűribe delegált tag helyett egy addig kevéssé ismert laikust választottak be!
Susak látképe ma (Forrás: Wikipédia)
Több se kellett a joggal megsértődött pécsieknek, átvonultak a szomszédos Susak szigetére, sőt amikor számos vidéki férfikórus értesült a mieinket ért méltánytalanságokról, ők is csatlakoztak hozzájuk, tüntetően kivonván magukat az országos dalár ünnepen való részvételből! Rögtönzött dalos ünnepet is rendeztek részvételükkel! Megtudván ezt az akkori polgármester, Basics és a sziget előkelőségei, tüntetőleg odasiettek, és örömmel csatlakoztak a kórusok ünnepéhez. A fiumei dalosverseny időtartama idején Susakon kirándulásokkal, mulatságokkal töltötték az időt, Fiumébe csak egyszer mentek el hivatalosan, amikor a Fiumei Magyar Daloskör zászlószentelésén föltűzték férfikórusuk zászlószalagját. (Ők így vettek „elégtételt” a fiumeiek által okozott sérelemért!) Epilógus: Amikor pedig hazaérkeztek a pécsiek, azonnal kiléptek a tagság követelésére az országos szövetségből! …
1894: Zombori vendégszereplés
Zombor régi Városházája (Forrás: Wikipédia)
A nyár hozta el az igazi vigasztalódást: megérkezett ugyanis a Zombori Kaszinó Dalárda meghívása, és ennek nyomán, július végén a kedves invitálásra odamentek vendégszerepelni. Zomborban (mai nevén Sombor) már az odaérkezés pillanatától látszott, hogy jó barátoknál járnak! Megkülönböztetett szívélyességgel fogadták őket ugyanis, az elszállásolás szintén kiváló volt, a Duna-Tisza csatornánál lévő vendéglőben pedig ízletes halételekkel, tamburaszóval, ottani borkülönlegességekkel szórakoztatták őket – énekszó mellett! A nap koronájaként pedig este az ottani kaszinó dísztermében hangversenyt rendeztek fölléptükkel, ahol szívélyes köszöntők hangzottak el a vacsoránál, majd hajnalig tartó tánc következett.
Giacomo Meyerbeer (Forrás: Wikipédia)
A következő nap az ottani templomban mise zajlott le, ahol ők énekeltek. A délebédre Pribil Ernő, az ottani neves kórus elnöke hívta meg őket, és csatlakoztak hozzájuk dalos társai, barátai is. Természetesen hosszú és vidám énekléssel járt ez együtt, sűrű koccintásokkal, vidám hangulatban. Olyan szívességet is megtettek értük a derék zombori dalos testvérek, hogy elkísérték őket visszaútjukban egy jó ideig vonaton, egészen Gombosig (1899-ig Bogoja, ma Bogojevo). Ott váltak el útjaik: a Pécsi Dalárda „csapata” „gőzkocsin” gőzkompra szállt, míg a derék zomboriak elindultak visszafelé vonaton, de mivel mindkét „gárda” végig dalolt visszaútján, jelképesen ez összekötötte őket! …
Daniel Auber (Forrás: Wikipédia)
Az év következő hónapjaiban Pécsett hétszer lépett pódiumra a Pécsi Dalárda, közülük a november 24.-i alapszabály-szerű dalest emelkedett ki, amikor különösen értékes műsorral léptek közönségük elé, Giacomo Meyerbeer (Jacob Liebmann Beer, 1791-1861), valamint Daniel (Francois-Esprit) Auber (1782-1871) művét is megszólaltatva. A női énekiskola énekkara, szólistaként Rendi József izraelita kántor mellett az akkori pécsi 44. gyalogezred zenekara működött közre.
Azt még feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a dalegylet tisztségviselőinek személyi összetétele nem változott ebben az évben, ez is mutatta a feléjük áradó bizalom súlyát.
Hozzászólások