december 2021 • Hetedhéthatár
Archívum

Időszak: 2021. december

(F)ordítok – 35.

Pilinszky János: Téli ég alatt
Cholnoky Tamásnak

Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.

Tán

…Egy mosoly, amit adtam
Tán egy buta gondolat
Amely elrepül
Ha már én nem leszek
Tán tudtam szeretni
Szívből, igazán

Halak pásztora

Hurrá, nyaralunk! A nyaralás első napja a barátságos kisvárosban, különleges pillanat, vissza nem térő hangulat. A város afféle átmenet a nagy-kisvárosok és a kis-nagyvárosok között, él és lüktet itt a határ közelében, csöndje és zaja éppen annyira van, amennyire egy városban muszáj lenni csöndnek és zajnak.

Vannak napok

Amikor nagyon érzem
a rosszat köröttem,
és tudom, nekem élnem
kell mégis, mert meghalni,
úgy istenigazából
csak egyszer lehet,

Morzsák, viccek és visszaemlékezések – 41.

Borús jövő
Egy szőke nő tanácstalanul áll a forgalmas útkereszteződés kellős közepén. Odajön egy rendőr, a nő megkérdezi tőle:
– Mondja, biztos úr, merre találom a legközelebbi kórházat?

Naptárak lapjai

Hány tavasz, és forró nyár,
lomha ősz, majd lassú tél
hozta felém, s lopta el mind
a reményt, hogy életem delén
majd társamat meglelem.

Öreg szamár szilvesztere

Öreg szamár,
lóg az orra,
mulatozni
nem volt soha.
Húzott kocsit,
kis szekeret,

1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 8. rész

A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben „Fogjon össze végre minden magyar” – avagy előbújik a patkánylukból a bolsi pécsi propagandafirkász, Mészáros Ferenc A Dunántúli Napló 1956. november 10.-i számában egy, a későbbi években oly sokszor szereplő „újságíró”, Mészáros Ferenc lépett a színre a fenti című álszent […]

Olvadáspontig hevítve – 1.

Az utcán futott össze a két testvér. Üdvözölték egymást. Ernő a CBA-ba indult valami vacsoráért. Tamás, a bátyja, csak úgy dolga végeztével, minden cél nélkül őgyelgett a városban. Ez a kora tavaszi, esti szürkület olyan furcsa vöröses fénnyel színezte meg a nyugati égboltot. A város főutcája lármás volt, az emberek jó kedvvel sétáltak.

Fából papír

Már fáradok, már elfáradt szívem.
A ritmus lassul, magam sem hiszem,
hogy volt idő, mikor fűtött a vágy,
s úgy éreztem, előttem a világ.
Ma csak legyintek. Mint egy tollpihét,
elhessentem a múlt üzenetét…

Esztergomi mozaikok (részlet)

Családom története ezer szállal kötődik Esztergomhoz. A Trexlerek, édesapám ősei, német földről érkeztek a Duna melletti kisvárosba, ahol szorgalmas földművesek, mesteremberek lettek. Üknagyapám még szívesebben beszélt németül, mint magyarul.

Betlehem

Az a csillag hetek óta egyre fényesebb,
s ballag hozzánk égi útján egyre közelebb,
az a csillag nekünk hoz majd égi híreket,
mit felfogni nem tudunk, s feledni nem lehet.

Gikszer

Végül is ki a rosseb lökte ide erre a helyre, mint a darts, úgy fúródott bele a sorsába, hiába a vonzódása irodalomhoz, zenéhez, egy busz jutott végül, hogy döcöghet rajta és tekerheti azt a karikát, nyelheti a szmogot. Közben Bartók 2. szonáta, SZ 76., zongora-hegedű.

„L a   m e r”

La mer
téged bámul az ég
nem tudja miért vagy oly kék
s oly rapszodikusan szép
La mer
hullámfodraidban

Dance

A Tánc maga a fiatalság
A Ránc pedig maga
A felvarrt idő
De ha a Tánc véget ér
A Ránc még él veled
S együtt múltok el –



Archívum

Hozzászólások

DISQUS