(F)ordítok – 35.

Pilinszky János: Téli ég alatt

Cholnoky Tamásnak

Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.

A szomorúság tétován
kicsordul árva számon.
Mivé is lett az anyatej?
Beszennyezem kabátom.

Akár a kő, olyan vagyok,
mindegy mi jön, csak jöjjön.
Oly engedelmes, jó leszek,
végig esem a földön.

Tovább nem ámitom magam,
nincsen ki megsegítsen,
nem vált meg semmi szenvedés,
nem véd meg semmi isten.

Ennél már semmi nem lehet
se egyszerűbb, se szörnyebb:
lassan megindulnak felém
a bibliai szörnyek.

János Pilinszky: Sub cer de iarnă 

Lui Cholnoky Tamás

Deasupra-mi stelele
foc îngheţat scotocesc,
sub cerul fără milă
de un zid eu mă proptesc.

Tristeţe nedumerită
despre ce eu vorbesc.
Ce a devenit laptele mamei?
Haina-mi eu o murdăresc.

Ca o piatră, aşa sunt,
să vină, ce va veni.
Pe pământ eu mă voi lăsa,
ascultător, bun voi fi.

N-are rost să mă amăgesc,
nimeni nu mă ajută,
durerea nu mă mântuie,
zeii nu mă apără.

Ştiu nu poate fi nimic, mai
simplu sau mai îngrozitor:
au pornit încet spre mine
monştrii biblici înfiorători.

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.