Végül is ki a rosseb lökte ide erre a helyre, mint a darts, úgy fúródott bele a sorsába, hiába a vonzódása irodalomhoz, zenéhez, egy busz jutott végül, hogy döcöghet rajta és tekerheti azt a karikát, nyelheti a szmogot. Közben Bartók 2. szonáta, SZ 76., zongora-hegedű. Feltekeri a hangerőt. Páran leszállnak. Másnap felkel, eszébe jut, hogy negyedik éve nem iszik, absztinens lett, de ő az alkoholistát jobban szereti, illetve nem is téma ez már, a naptárba felírva: 1463/1362. A nevezőben a füstmentességre utaló napok száma. A különbség épp százegy nap. Megcsinálta. Zenét hallgat, kerékpározik, dolgozik. Lánya azóta sem beszél vele. Hiába vett neki kutyát. Nem is játszhat az állattal. Oda sem engedik. Megint mindjárt karácsony. Egy szív alakú üveg karácsonyfadíszre íratta lánya nevét: Sári. De Sári eljött a névnapra és elment, miután egy kisebb veszekedést provokált. A kutya aznap is hiába várta. Elment ugyan, de elzavarták. Teltek a napok. A busz ment, a zene szólt, de egyre távolabbról, a hangosítás már nem segített. A várva várt napon, amikor délutános műszakba vezényelték, reggel felkelt, elindult a boltba és vett egy üveg viszkit. Úgy gondolta, felmegy a hegyre a kilátóhoz, közben elfogy a viszki, meleget és erőt ad. Amikor felér, kiáll a sziklák szélére és a mélybe veti magát. Az erőnléte megvolt, hiszen sokat kerekezett. Már tizenegy óra volt, amikor felért. Kiizzadt, de a viszkit nem bontotta fel. Kiállt a sziklák szélére, megnézte, mennyit mutat az órája. Arra gondolt, hogy ha most lerohanna a hegyről és stoppolni próbálna, talán még beérne a munkába. Jeges szél fújt, de sütött a nap. Behunyta a szemét és a közeli sziklának hajította a palackot. Nagyot durrant, miközben összetört és az alkohol sárgásra festette az amúgy vörös permi homokköveket. Elkezdett lefelé rohanni teljes erejéből. Kétszer is elesett, de felkelt és futott tovább. A templom tövében megpihent egy percre, aztán szaladt a főútra. A tizenötödik autó megállt. Egy kamion. A sofőr megkérdezte, hová megy. Munkába – mondta. Többet nem beszéltek. A belvárosban kiszállt. A fuvart megköszönte. Épp időben beért a munkahelyére, felvette a menetlevelet és elindult hátra a telephelyen, hogy beüljön a buszba, ami ott várta, ahol előző este kiszállt belőle. Áramot adott és azonnal megszólalt a bekapcsolva hagyott Bartók rádió. Néhány ütem után felismerte a zenét. Schumann Esz-dúr zongoraötöse, Op. 44. Az indítógombot elfordította. A következő szűk egy másodpercben sok minden történt. A hengerekben a levegő elkezdett összesűrűsödni. Az összepréselt levegő felforrósodott. Amikor elérte a 800-900 Celsius fokot az összenyomott levegő hőmérséklete, akkor bekövetkezett a hengerekbe porlasztott gázolaj részecskék öngyulladása. A forró levegőben begyulladt gázolaj részecskék nyomást gyakoroltak a hengerek dugattyúira. A motor elindult.
Hozzászólások