Az a csillag hetek óta egyre fényesebb,
s ballag hozzánk égi útján egyre közelebb,
az a csillag nekünk hoz majd égi híreket,
mit felfogni nem tudunk, s feledni nem lehet.
Már a bárány két nap óta béget s nem legel,
kis szamár is nagy fülével fölfelé figyel.
Méla álom nem pihen meg pásztorok szemén,
körbe jár, és égre bőg az izgatott tehén.
Pásztoroknak ritka áldás: gömbölyű kenyér,
végighinti kék-ezüsttel égő, égi fény,
hűs a szellő, meglegyinti félénk arcukat,
istállóban mécsvilág, betérni hívogat.
Apró gyermek kis kezében arany szalmaszál,
csiklandozza csöppnyi száját ezüst fénysugár,
mosolyától fényre vált a barlangmély homály,
s dalba kezd az ámulattól szótlan, néma száj.
Cifra népek, bölcs királyok… három is van itt,
garmadába körberakják tevék terheit,
tömjénfüst és mirhaillat barlangot betölt,
bíborszínű bársonyoktól süpped már a föld.
Pásztorének egyszerűen, tétován ha szól…
Eljövünk majd máskor inkább, ha most aluszol,
kisdedünk. E nagy dicsőség nem nekünk való,
pásztor ajkán könnyebben kél dal, mint cifra szó.
Hogyha vártunk mostanáig, várunk rád tovább,
majd a hangos szolganép elhordja sátorát,
akkor nem kell szó se majd, se üstökös sugár,
kéz a kézben jár a völgyben pásztor és király.
Aranyág 1993. 10. sz. 3. p.
Új Ember 2003. dec. 21-28. 3. p.
Váci Polgár 2005. 12. sz. 2. p.
Polisz 2006. 100. megj. dec. 100.p.
Óbuda 2011. 24. sz. 25. p.
Szegedi Lap 2015. dec. 28. (Internetes újság.)
Hozzászólások