Öreg szamár,
lóg az orra,
mulatozni
nem volt soha.
Húzott kocsit,
kis szekeret,
szenvedett is
már eleget.
Szilveszterkor
a vén gazda
vize helyett
borát adta.
Isten tudja,
ő mit ivott,
mert az asszony
mentőt hívott.
Kóstolgatta
egyre-egyre,
jobb lett tőle
szamár kedve.
Iszogatta
ülve, fekve,
el is fogyott
csupra nedve.
Nekiindult
és iázott,
az ajtóból
kettőt látott.
Az egyiknek
nekiszaladt,
ettől feje
nagyra dagadt.
Megpróbálta
egyszer-kétszer,
hisz túl volt már
minden félszen.
Gondolkodott
az istenadta,
míg a mámor
el nem kapta.
El is aludt
fejjel falnak,
zúgott benne
szamár-dallam.
Lett is csillag
meg petárda,
a gazdasszony
mikor meglátta.
Előkapott
söprűt, botot,
úgy ütötte,
mint egy robot.
Nem sejtette
az istenadta,
hogy a gazda
helyett kapta.
Fájt az elvert,
vén dereka,
de született
egy legenda:
Sokan mondják,
el is hiszik,
szamár, aki
vizet iszik.
Vidám szilvesztert – csak azért is!
Hozzászólások