A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben
„Fogjon össze végre minden magyar” – avagy előbújik a patkánylukból a bolsi pécsi propagandafirkász, Mészáros Ferenc
1956 jelképe: Kossuth-címer (Forrás:Wikipédia)
A Dunántúli Napló 1956. november 10.-i számában egy, a későbbi években oly sokszor szereplő „újságíró”, Mészáros Ferenc lépett a színre a fenti című álszent szerkesztőségi cikkel. Ő lett az, aki mocskos könyvében később „nevet adott” a Mecseki Láthatatlanoknak. Nézzük a bülbülszavú indítást: „Szépnek és igaznak indult a nép mozgalma. Igazi demokráciát akart a nép, szocialista országban. A hibák erélyes és gyors felszámolását akarta, megelégelve a huzavonát. Frázisok és jelszavak helyett tetteket követelt – joggal. Félelem és zaklatás nélküli életért emelte fel a szavát, hogy becsülete legyen minden becsületes embernek és ne legyen oka félni annak, aki más nézetet vall magáénak, mint mások. Ezt akarta a nép. De voltak, akik mást akartak.”
A Le Monde 1956. november 2-i magyar száma (Forrás: Wikipédia)
A következő bekezdésben a Magyar Nemzet (1956) november 3.-i (!) vezércikkét idézi „Állj és ne tovább!” címmel, a szovjet megszállás küszöbén, átugorván a forradalom napjainak legjavát, figyelmeztetésnek minősítvén tartalmát. Szemlélete szerint a nép jogos követelései addigra már teljesültek, de „… az emberséges szó, a becsületes szándék, a józan értelem már nem volt elég.” Amikor „félreállították a demokratizálást halogató embereket az ország vezetéséből,” ismét újabb követelések hangzottak el, de ezek már nem a nép hangjai voltak értékelése szerint. Amikor pedig Nagy Imre kormánya tovább ígért, a „követelőző hangok erősödtek.”
Minden előzmény nélkül fegyverek dörgését írta, „de most már nem a nép jogos követeléseinek teljesítéséért.” Majd ezek a sorok következtek: „Akiknek őszinte meggyőződésük, hazaszeretetük, és a dolgozók sorsa feletti aggodalmuk adott fegyvert a kezükbe, ekkor már elhallgattak.” Az ártatlan embereket gyilkoló (!) ellenforradalom lépett színre ezután szerinte, de adjuk át neki a szót: „De ott maradt a fegyver azoknak a kezében, akiket évtizedes sérelmek tüzeltek bosszúállásra és azoknak is, akik a zűrzavart rablásra, fosztogatásra akarták felhasználni. Színre lépett és ártatlan embereket gyilkolt a nyílt ellenforradalom, sokmilliós értékeket tettek tönkre és raboltak el felfegyverzett rablóbandák csoportjai. Hazánk fővárosában halálfélelemtől rettegve léphettek csak az utcára a becsületes emberek, a dolgozók, akik a legelemibb létszükséglet biztosításán fáradoztak ezekben a zavaros napokban, a családanyák, akik éhező családjuknak próbáltak élelmet szerezni. A fegyver a nép ellen fordult és szüntelen gyötrő félelmet, létbizonytalanságot hozott.”
Forradalmi népgyűlés (Forrás: Wikipédia)
A régi bolsi receptet zengte ő is ezek után, amely szerint, amikor magyarságra, hazaszeretetre, nemzeti egységre hivatkoztak az „ellenforradalmárok” november elején „silány álcázás volt, amely alatt a legreakciósabb, népellenes törekvések húzódtak meg.” Tovább ment ennél is, amikor az „ellenforradalom pusztításai”-ról hazudozott: ”Tapasztalt munkások, parasztok, értelmiségiek megrettenve kezdték észrevenni, hogy ez a puffogó (sic!) hazafiság, a testvériesség és szemforgató humanizmus leple alatt burjánzó önkényeskedés nagyon is ismerős, kísértetiesen emlékeztet az 1919. és 1944-es időkre.” (!)
A mosonmagyaróvári sortűz áldozatai (Forrás: Wikipédia)
Ekkor írta le ismét a november 3.-i Magyar Nemzet-beli (1938- ) címet, „mert (a józanabbak) látták, hogy ezen az úton tovább haladni egyértelmű a fehérterror és fasizmus életre keltésével. De a szó már erőtlen volt ahhoz, hogy megállítsa a lejtőn az országot. A leszerelt, megtévesztett és megfélemlített fegyveres karhatalom képtelen volt már szembefordulni a felfegyverzett ellenforradalommal, amely a banditákkal kötött szövetséget, Nyugatról, az éter hullámain érkezett az uszító bátorítás és érkeztek a népi demokratikus állam ellenségei. Levitézlett politikusok, földbirtokosok, tőkések igyekeztek lefölözni a zűrzavart.”
Forradalom apoteózisa (Forrás: Wikipédia)
Ez az utolsó mondat a polgári pártok (újjá) alakulására utalt, amely a Rákosi-éra előtti évek (és az 1867-től 1944-ig terjedő időszak) hagyományait élesztette újjá, nem azt a tömény hazugságot, amelyet Mészáros iderondított. Ezen a ponton tért rá a helyi eseményekre Pécsett, Bonyhádon, Budapesten – az ő „olvasatában.” „Pécsett még ’csak’ a vörös csillagokat verték le, ’csak’ békés szovjet polgárokat üldöztek ki a városból, ’csak’ tervezték a kommunisták tömeges letartóztatását, de a szomszédos Bonyhádon már folyt a pártmunkások legyilkolása, a fővárosban pedig az ’ávósok’ életre-halálra szóló üldözése veszélyeztette a békés lakosság életét.”
Az ilyen történelemhamisító „torzszülött előkészület” után jött a „megváltó szovjet segítség”, és annak ”megindoklása.” Ezek szerint „Nem volt már elég a szó, tettekre volt sürgősen szükség. Kemény, erélyes tettekre, amely véget vet a banditák garázdálkodásának és az ország testén osztozkodó ellenforradalomnak. Fegyverre volt szükség, amelyet szembe lehet szegezni a fegyveres önkénnyel. De az orvul támadó ellenforradalom első tette a szocializmushoz hű magyar fegyveres erők szétzüllesztése és lefegyverzése volt. A forradalmi munkás-paraszt kormánynak ebben a helyzetben nem lehetett más választása, csak az, hogy szovjet fegyvereket hívjon segítségül.”
Bp. Kossuth téri sortűz kezdete (Forrás:Wikipédia)
S hogy erre még miért volt szükség, annak „alátámasztására” sem volt rest hazudni. „Ma már világos, hogy október utolsó és november első napjaiban miért vált elsőrendű és mindenekfeletti (sic!) követeléssé a szovjet csapatok azonnali kivonása az ország területéről. Világos már, hogy mire volt jó az a teljesíthetetlen követelés, hogy a szovjet csapatok órák alatt távozzanak. Ez volt az egyetlen erő, amelytől még volt félnivalója az ellenforradalomnak. S éppen ezért kellett az új kormánynak éppen ezt az erőt hívnia segítségül. ha valóban meg akarta menteni a népet attól, hogy újra a régi elnyomók, a tőkések és a földbirtokosok karmaiba kerüljön.”
Bp. Kossuth téri sortűz halottai (Forrás: Wikipédia)
Innen már csak egy „lépés” volt a „békés szovjet tankok” jelenlétének „indoklása,” kitérvén a mecseki fegyveres harcokra is. „Pécsett is szovjet harckocsik állnak a tereken, magabiztosan és nyugodtan. Rágalmak, hazugságok előzték meg érkezésüket, de mióta itt vannak, bebizonyították, hogy joggal bízott ebben a segítségben a kormány. S bebizonyosodott az is, hogy szükség volt erre a segítségre. Nem az ostoba kalandvágyból fegyvert fogott fiatalkorúak ellen, mint a valótlan hírek terjesztői állítják, hanem a börtönökből szökött, vagy kiszabadított fegyveres bűnözők és elkeseredett fasiszták ellen, akik saját bőrük mentésére nem átallják halálba kergetni a tudatlan fiatalokat, s azokat, akik még mindig nem jöttek rá, hogy rossz ügy mellé szegődtek.”
Bp. Corvin-közi pesti srác (Forrás:Fortepan-Wikipédia)
A „bolsevik eszmei tisztázással” sem maradt adós. „… népünk mérhetetlenül nagy veszélytől szabadult meg. A szovjet csapatok segítsége nélkül nem lett volna erőnk megfékezni az ellenforradalom és banditizmus terjedését.” A „kádári tanulsággal” sem fukarkodott kirukkolni. „S ha ezt megértjük, könnyű következtetni teendőinkre is. Úgy kell helyreállítanunk a rendet, hogy jobb legyen a réginél. Nem szabad megismételnünk a Rákosi-Gerő klikk által elkövetett hibákat. Nem szuronyokra, hanem az egész nép bizalmára és támogatására számítva láthatunk csak hozzá a szocializmus megvalósításához. Nagy feladat ez, a nép megrendült bizalmát nem lehet máról holnapra visszaszerezni. Okulnunk kell a történtekből és sehol sem szabad teret engedni az alantas indulatoknak, a bosszúvágynak, a kapzsiságnak, az erőszakosságnak.”
Az utolsó nagy bekezdés már a jövő teendőit „elemezte.” Itt sem hiányoztak a később sokszor megismételt hazug „kádárista frázisok.” „A nemzet felemelkedéséhez, népünk jólétéhez a demagógia, frázispuffogtatás sohasem vezethet el bennünket. Munka kell ehhez, egész népünk fáradhatatlan munkája, amely minden nap új értékekkel gazdagítja az országot. Szívesen fogadjuk el a külföldi segítséget is, de nem abból akarunk élni, hanem saját munkánkkal akarjuk gazdaggá tenni az országot. Tegyünk félre a nehéz napok és hetek után minden személyes sérelmet, fogjon össze végre minden magyar dolgozó és lássunk munkához. Teremtsünk rendet és nyugalmat megyénkben, termeljenek a gyárak, tanuljanak a diákok, szórakozhasson vidáman és gondtalanul, aki jól végezte dolgát. Rendezzük be az életünket valóban úgy, ahogy nekünk a legjobb.”
Mészáros Ferenc mocskos hazugságai
Bp. Kirakat:Ruszkik Haza! (Forrás: Wikipédia)
Már az a tény, hogy 1956. november első felében, vállalva a nevét megszólalt, előre jelezte azt a tényt, hogy ő lesz majd az egyik propaganda-arca a helyi Kádári diktatúrának, és ezt a dicstelen szerepet örömmel vállalta, ezt a későbbi tevékenysége is bizonyította. Ekkor még megtévesztett tömegekről írt, akik tiszta életet akartak élni a Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1892-1971) által fémjelzett baloldali diktatúra után, de ellenforradalmi elemek, a Nagy Imre-kormány hathatós segítségével vissza akarták hozni a reakciós diktatúrát külföldi segítséggel.
Bp. 1956. 11. 04. Szovjet tankok (Forrás: Wikipédia)
Mivel szovjet „tank-szuronyok” árnyékában egyre könnyebb volt okádni a hazugság-áradatot, a Mészáros-félék egyre több helyen egyre bátrabbak lettek, és az 1956. október 23-tól november 4-ig terjedő időszak történéseit „gyilkoló ellenforradalomnak” mocskolták. Az is benne van szavaiban, hogy még aggodalommal tekintettek a jövő elé a tekintetben is, hogy visszatérnek-e a tömegek a termelőmunkához, mert akkor még a nyílt ellenállás, a sztrájkveszély, a munkástanácsok tevékenysége igen is aggodalommal töltötte el a Kádár (Czermanik, Csermanek) János (József, 1912-1989) vezette párt elitet. (Amikor pedig később leverték ezeket a megmozdulásokat, és a MUK /Márciusban Újra Kezdjük!/ megtorlása is megtörtént, még gátlástalanabbá vált a kádárista hazugság-propaganda.)
Szovjet T-54-esek a Margit-hídnál (Forrás: Wikipédia)
Az, hogy az október végi-november eleji eseményekkel kapcsolatban tömény történelem-hamisító lett már akkor, nem csoda. A budapesti, a pécsi mellett a bonyhádi történésekkel kapcsolatban is szemrebbenés nélkül hazudott. Kevésbé ismert körünkben ez utóbbi történések figyelemmel kísérése. Azt tudni kell, hogy október 27-én két Bonyhádra érkezett pécsi egyetemista hangszórókon keresztül szólt a tömeghez, az ÁVH-val küzdő komlói bányászok és egyetemisták megsegítésére szólítván föl őket. Az összegyűlt tömeg betört a rendőrségre, fegyvereket zsákmányoltak, és három busszal megindultak Komló felé. Zobák-puszta környékén azonban karhatalmisták várták őket, tűzharc alakult ki, és Szakács Jenő 16 éves bonyhádi tanuló halálos lövést kapott. Szó sem volt tehát „ellenforradalmi gyilkosságokról.” Mondanom sem kell, a Mecseki Láthatatlanok megítélésében, a szovjet lerohanás dicsőítésében, a már akkor meginduló, és később fokozódó gátlástalan megtorlás eltagadásában szintén a hazug bolsevista szöveget harsogta nagy kéjjel! És akkor még nem beszéltem eleget az akkor meginduló megtorlásról, amely ma már ismert, de Mészárost ez sem zavarta a továbbiakban sem a későbbi „szellemi mészáros” tevékenységében! …
Hozzászólások