Kamarás Klára
Nincs visszaút
Már messze úszott mindaz, ami volt.
Bárányfelhőknek égi, szép akolt
nem építek. Ez a föld itt szilárd.
Megálltam rajta, pedig idegen.
Egy tanár ars poeticája
Mért vársz tőlem szép szavakat,
cizellált s újdonatúj fordulatot?
Versemhez nincs csodamúzsa!
Ő csak vájt fülűeknek búg
Egy gyermekvers margójára
A katona mindig éber
El nem hagyná őrhelyét,
Talán nem is veszi észre,
Ha kioltják életét.
Titokban
Kinyílt a könyv. Nézd, kék az oldal!
Térképeken ilyen a tenger.
A papíron sehol nincs ember.
Ha bárki él, ki tudja, hol van…
Elégia
Ott ült az ablak mellett.
Emlékszem, varrt szegény.
A tű parányi sebet ejtett
napbarnított kezén.
Fűzfák a szélben
Áprilisi szélben,
a Balaton partján,
kopott ágaikat
lengetik a fűzfák.
Tépett sárga kontyuk
dacosan dobálják,
Ne hidd!
Ne hidd fiam el, hogy más a világ,
más ez az új, mint az a régi!
Okos-telefon, repülők, lesz kutató tábor a Marson,
s mennyi jöhet még új, ami most hihetetlen…
Hitetlen ima
Két fiam felnőtt. Körülöttem
néhány száz vers: ennyi egy élet.
Uram! Nekem nem adtál úti pénzt,
hogy miből kezdjek, miből éljek.
Hajnali blog
Nem keresem a rímes szavakat,
csak annyi kell, mi magától akad,
a sor végét cifrázni nem fogom,
inkább legyen dobpergéssel rokon
Éjféli polémia
Ha még hiszed, hogy lesz valami más,
jön még egy új, egy nagy feltámadás,
azt mondják rád: bolond…
de mondd,
Nőnapi kívánságom
Sok éve együtt, sok-sok Nőnap…
és mindig sok… sok, üde hóvirág.
Hajnalban szedted sárban, hóban.
Köszönöm, de ne menj ma!
Megfáznál… Nőnap?
Töprengés éjszakáján
Emlékeimtől most búcsúzom el.
Fehérek, mint egy halotti lepel,
és éppoly ártatlanul ostobák,
de átfesteni őket nincs időm,
Végeladás
A fiatalság álarcát ledobtam.
Az élet piszkos hentesüzletében
kampókon lógnak legszebb álmaim
csontok, szalonnák, nyers szavak között.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások