Kamarás Klára
Falánk idő
Volt otthonunk,
gyöngyként voltunk dobozban.
Azt hittük, csillagok vagyunk,
s mikor a zár kipattan,
tőlünk szikrázik majd a föld s az ég.
Ki hiszi el?
Hogy mindig jót akarsz,
Ki hiszi el neked?
A magad útjait
Csak magad ismered.
Rád néz egy idegen
Lehet hogy rád nevet
Csoda és Igazság
Minden élőlény egy csoda.
Az ember is (az is ki ostoba).
Még sejtcsomó csak, de élni akar
még nincs se láb, se kar
végig kell járnia
Anna és Péter
Nem te voltál és nem is én,
két forrószívű idegen,
eljátszottuk egy online színpadon,
hogy milyen szép a szerelem.
Karantén-víziók
Vendég vagyok, vagy megtűrt idegen?
Karantén rabja, vagy egy szigeten
raboskodom, vagy tán’ szabadon élek
a maszk mögött, mint kósza lélek
Világ, világosság
Külön világról álmodoztam,
magam köré falakat húztam.
Olyan legyen az én világom,
hogy oda senki be ne lásson!
Öregesen
Hogy’ megöregedett mindenki,
egyetlen év alatt,
amíg nem láttuk őket…
Vagy másfél, két év is lehet,
bizony, bizony…
Sárkányosdi
A régi mesék elavultak,
a sárkányok is maszkot húznak,
s amíg közöttünk dúl a járvány,
nem lehet tudni, ki a sárkány.
Távolból
Nem kérdezlek, a címemet tudod.
Ha bánatod van, úgyis megtalálsz.
Ilyen távolról nem segíthetek,
Gubóban
Apró, egészen apró bánatok
Sírnak szívemben, s nem kiálthatok.
Gubóban meghúzódva, mégis élek,
Versválogatás
Esténként verset olvasok,
asszonyok írták, lányok.
Könnyekkel áztatott sorok.
Mintha mást nem tudnátok!
Néha
Néha… mintha még most is élne,
mesélne csípős vicceket,
rágondolok, s nem tudja senki,
mi késztet rá, hogy nevetek.
Zalában csönd van
Zalában csönd van, bús, régi vére
volt cselédsorból került a fénybe.
Földes szobáját elfeledtette
autója, háza, virágos kertje.
Ne hallgass!
Hallgatsz? Hallgatni kell,
inkább hallgatni, mintsem
mások fogják be szánkat.
Hallgatsz, akár a sok halott,
köztük rokon és régi, jó barátok.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások