Kamarás Klára | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 268
Kamarás Klára

Köszöntő helyett biztató – Kaskötő Istvánnak*

Elszálltak már a fürge évek,
volt sok barát, volt szerelem.
Most latolgatni, mennyit értek,
felesleges gond, azt hiszem.

Ez lenne a teremtés?

Mindegy, hogy Heródes,
vagy csörtető hadak,
vagy füstbe szálló emberek pora…
Az ember vérszomjas és ostoba!

A pletykás

Szomszédasszony!
Egyet mondok:
azok ketten 
rég’ bolondok.

Palló Zsuzsi szép lánysága

Ismered az öreg Palló Zsuzsát? Az apjának szép háza, gazdasága volt itt a dombon, a Nyírfa utca végén. Meg két csinos lánya. Karcsúk voltak, bogárszeműek. Különösen Zsuzsika, a fiatalabb volt igen élénk, szemrevaló. Már 16 évesen is akadt kérője, de az anyja lebeszélte a házasságról, fiatalnak tartotta a házaséletre és ebben igaza is volt.

Egy rövid dal a régi iskolámról

Hadd énekeljek régi iskolámról,
felém onnan ma is víg „Eszter-lánc” szól,
s mások is vannak még, kik elhiszik,

Szomorú szonett

Hullócsillagok felragyognak,
jönnek s kihunynak menthetetlenül.
Az örökmécsek lángja is kialszik,
ha reng a föld, s a templom összedűl.

Nosztalgia

Volt nekem egy pöttyös szoknyám,
már csak egy fénykép van róla.
Büszkén hordtam, anyám varrta.
Sok év szállt már el azóta…

Utolsó üzenet

Volt száz címed, neved?
Nekem három. Kevés.
Látod, nem megy a színlelés.
Nincs titkom, nincs reményem

Ez több…

Ez több, mint szerelem:
ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
galambszárny rebben…

Merre menjek?

Hova tartozhatnék,
kibe fogódzhatnék?
Zaklatott szívemmel
ki fogad be engem?

Nincs visszaút

Már messze úszott mindaz, ami volt.
Bárányfelhőknek égi, szép akolt
nem építek. Ez a föld itt szilárd.
Megálltam rajta, pedig idegen.

Egy tanár ars poeticája

Mért vársz tőlem szép szavakat,
cizellált s újdonatúj fordulatot?
Versemhez nincs csodamúzsa!
Ő csak vájt fülűeknek búg

Egy gyermekvers margójára

A katona mindig éber
El nem hagyná őrhelyét,
Talán nem is veszi észre,
Ha kioltják életét.

Titokban

Kinyílt a könyv. Nézd, kék az oldal!
Térképeken ilyen a tenger.
A papíron sehol nincs ember.
Ha bárki él, ki tudja, hol van…

Elégia

Ott ült az ablak mellett.
Emlékszem, varrt szegény.
A tű parányi sebet ejtett
napbarnított kezén.



Archívum

Hirdetés