„Kéne valaki, sokszor kéne”
kinek nem fáj a csínytevése,
mert huncut szemén rögtön látszik,
hogy ő csak játszik, újra játszik.
Lezártam a múltat
Poros könyv csak a polcon
Nem aggódok többé a volton.
Régi világ megkopott kövein
nincs értelme bokázni.
Azt hittem meztelen
talpam a feledés
útját tapossa régtől,
de egy-egy izzó hajnal
mindent visszaforgat!
Az ember érzi – már aki –
az apró rezdüléseket,
álarca mögött ki sunyít,
s meleg szavak közt hűvöset…
Leszünk- e még, mint gyermekek fehérek
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár?
Most minden árnyék, végtelen mocsár
Itt imbolygok a lét határán,
fenn a szédítően magasban.
Talán torony, talán kilátó?
… de csak egy tyúkól van alattam.
Karanténban is múlik az idő,
a türelem fogy, a haj egyre nő.
Valentin napra ezért kedvesem,
online egy fodrászollót vett nekem.
Tavaszi vágyak zöld gyepén heverve
lelkünkbe égtek ifjú álmaink,
hogy majd, hogy egyszer,
közös akarattal
megváltjuk a világot,
Mint forró lekvár tetején a kihűlő hártya…
Ez lenne a kék bolygó, a mi régi világunk?
Óvatlan kis nyüvek rajta az emberiség
Ez már csak ilyen farsang…
Bántja füled egy fals hang?
Talán a rendőr kiabál,
ha utcán lát meg
Kinek használt hogy gondolatban
a tört poharat megsirattam
gyufát körmömre hagytam égni
mintha az is akarna élni
Farsangi maszk, vagy végleges?
Nekem az már csak álom,
hogy maszk nélkül is járhatunk,
s jöhet a dínomdánom.
Adjon Isten minden jót:
Legyen jobb, mint eddig vót!
Adjon nekünk eleget,
Télen szobát, meleget
Legutóbbi hozzászólások