Reggelitől az ebédig,
az ebédtől vacsoráig
rohannak a könnyű percek,
azt se tudom hova tűnnek,
hétköznap van, talán ünnep?
Elinduljak, vagy csak üljek,
szárnyat bontva elrepüljek
reggelitől vacsoráig?
Csak az éjszakák sötétek,
minden ajtó ablak zárva,
hosszú éjek, sötét éjek,
csak sírni tud, aki árva.
Akit nem visz már a lába,
belehull az éjszakába.
Szóljon hozzá!