Már fáradok, már elfáradt szívem.
A ritmus lassul, magam sem hiszem,
hogy volt idő, mikor fűtött a vágy,
s úgy éreztem, előttem a világ.
Ma csak legyintek. Mint egy tollpihét,
elhessentem a múlt üzenetét…
Jövőbe nézni… hol van itt jövő?
Csak napról napra élni, ébredő
szemmel másnapot megérni,
s ami eszembe villan, mind leírni,
aztán aludni kábán, önfeledten,
feloldódni végleg a végtelenben.
Legyen belőlem fa, fából papír,
amire majd egy költő ír… csak ír…
Hozzászólások