
Sorsod… Camille Claudel emlékére
Sorsod maga az isteni, égi tehetség
Fényben úszó lelked varázsos világa
Mit nem láthatnak meg sohasem
Eltorzított tudat-porokba fullasztott
Sorsod maga az isteni, égi tehetség
Fényben úszó lelked varázsos világa
Mit nem láthatnak meg sohasem
Eltorzított tudat-porokba fullasztott
Hülyét csináltak belőled
Tudod?
Pilláidat lehunytatták, hogy vak lehess
Vagy önként csuktad be, hogy „beilleszkedhess”
Fotonos porszemeket csapott szemembe a forrón fényes szél
Nyár volt és láthatatlan álmok úsztak a mélységesen kék égben
Aphrodite szépséges selyemcsepp fodraival csapkodta a hullámtörő köveket
Versek Gauguin-nel
Mámorító aranyflitter-eső zizeg égen át a földig
Megdöbbenés-virágok nyílnak asszony arcokon
Kezek tapadnak egymáshoz önkéntelen imára
Odafenn isteni csendes ég mosolyog
Krisztus, Krisztus
várjuk, hogy eljöjj
idegen a Bolygó Nélküled
Krisztus, Krisztus
várjuk, hogy eljöjj
hideg lett a lélek Nélküled
Szituációkban – A férfi és A nő – A férfi: „Miért kell egész életemen át szituációkban lennem? Milyen végső célért élek immár? Mi tennivalóm van a világban? Melyik az az érdek, amelyért lélegzem? Önmagamnak is elviselhetetlen vagyok…”
Rock-vers a hetvenes évekből
Beveszem a Physalis alkekengit, hogy megállítsam az időt,
mert rab vagyok, koldus vagyok és elnyomott.
Nem lehet igaz, ami körülvesz,
Ha a szívemnek szárnya volna
Berepülne az ablakodba
Szerelmes szókat súgva, búgva
Ajkadra felhőt és könnyeket szórna
A rétekről virágot ontva
Sziromcsókjával magába vonna
ŐRÜLTSÉGEKKEL és komolyságokkal…
Hírportálok – Here port állok – Féktelen, fake és fuck-nyúzok
„Rémes hír a katasztrófaturistáknak: február 19-től bezárják a csernobili zónát.”
Állítólag ott még a Covid is megdöglik…
Hová visz a szél, hol talál az idő
Hulló élet árnya – falevél?
Surrogó neszedtől halkul el a fény
Szárnyad végső utazásra kél
Nincs többé más cél csak az ég
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes