A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 45. rész • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 45. rész

1902: a 40 éves jubileum éve

Haksch Lajos
(Forrás: Pécsi Fejek 1929 – Wikipédia)

Amikor hű krónikásunk, Haksch Lajos (1862-1939) számba vette sokat idézett kötetében az akkori idők legjelentősebb személyiségeit a jubileumra készülő Pécsi Dalárdában, Aidinger János (1846-1906) elnök után helyettesét, a tizenkettő és fél éven át szolgáló Reberics Imrét (1844-1926) méltatta a következő szavakkal „… ez a harminczhat (sic!) év kemény tűzpróbáin átment vitéze a Pécsi Dalárdának, aki részt vett a gárda minden haditényében, részese mind a hat verseny diadalának, s a külföldi út dicsőségének, aki közlegénye, levéltárosa, kisegítő titkára, majd első titkára, pénztárosa és alelnöke lévén – különböző időkön által – az egyesületnek, maga a kijegeczedett (sic!) közszelleme a Pécsi Dalárdának, éber és féltő őre a múlt minden dicső tradicziójának (sic!), maga az élő törvénykönyve az ennek a kis státusnak (sic!).”

Aidinger János (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

A folytatás is tartogatott nem akármilyen fordulatot az ő jellemzésében, amit az olvasó a körmondat megkezdésekor nem is sejthetett. Ne hagyjuk ki a számításból azt a tényt sem, hogy Haksch Lajos is részt vett ekkor már a vezetésben, és éppen őneki volt a leghálásabb a többi fölsorolt mellett. Nem csoda tehát a tisztelgő gondolatsor. „História-író tollammal lelkesedetten rajzolom ide e bár szerény koszorút feje fölé, mert ha Hoffertől tanultam el a dalárda művészi sikereinek titkát, ha Czury Józseftől, Repich Vincétől, Egerszeghy Kálmántól, Herczenberger Józseftől, a Pécsi Dalárda e zászlósuraitól tanultam lelkesedést a dalárda szent ügyéért, hát Reberics Imrétől tanultam a dalárda szeretetében kitartó szívósságot, a jottát sem engedő önérzetet, a tradicziókhoz (sic!) való féltő ragaszkodást, amelylyel (sic!) negyven éven át is megmaradt ez  a Pécsi Dalárda úri karakterű, komoly férfinak.”

Nagyon ügyes szófordulatokkal sorolta föl a többi nevezetes férfiút, de a sorozatot tovább folytatta, mert szerencsére nem volt vége a névsornak. (Amelyben ő maga szintén szerepelt.)

„A titkári teendőket ifjú Eötvös Gusztáv, majd kilépése után Skolnik Géza, és utóbbi két éven át Haksch Lajos látták el, Feith Gáspár, majd Decleva Dénes másodtitkár segédkezésével. A karmester ma is Hoffer Károly, ez a negyven éves dalárdával együtt jubiláló hérosz, aki két és fél év óta – Eckhardt Antalnak a keszthelyi templomi karnagyságra történt kineveztetése után – (ifj.) Simacsek Alajos másodkarmesterrel osztja meg a nehéz munkát.”

Reberics Imre (Forrás: Haksch Lajos könyve – szerző felvétele)

Pénztárosaik Szigriszt Ferenc („a mi szívünk legintenzívebb melegével szeretett dalos testvérünk az első, aki végtelen fájdalmunkra ifjan szállt sírba”) sajnálatos korai halálát követően

Kisasszondy Győző, Pikler József voltak, a levéltárosi teendőket immár hosszú ideje Kőnig Károly látta el, míg az igazgató Haksch Lajost e tisztségében Csukás Zoltán váltotta föl.

Cziglányi Béla (Forrás: Haksch Lajos könyve, szerző felvétele)

A jubiláris év választmányi tagjainak fölsorolása szintén helyet kapott az összegzésnél. Herczenberger József, Koharics János, Eötvös Gusztáv, Kiss József, Egerszeghy Kálmán, Skolnik Géza, Szigriszt Lajos a működő tagok, és Salamon József, (dr.) Majorossy Imre, (dr.) Szuly János, Cziglányi Béla, Pintér Ferenc a pártoló tagok közül látták el e nemes feladatot ekkor.

Külön kiemelte még Herczenberger Józsefet (1830-1918), aki szintén jelentős érdemekkel bírt, és mindjárt megtudja a kedves olvasó, miért említette külön tisztelettel krónikásunk. „Fölemlítvén Herczenberger József nevét, hódoló tisztelettel hajtom meg előtte is a Pécsi Dalárda zászlóját, aki az 1862-ik (sic!) évi megalakulás óta ma is működő tagja a Pécsi Dalárdának, s vele együtt üli meg a saját negyvenévi vitézi jubileumát, osztozván e dicsőségben Hofferrel.”

A negyven évesen jubiláló férfikar szólamok szerinti fölsorolását is érdekes mondatfüzérrel vezette be. „S íme, itt mutatom be képét a mai Pécsi Dalárdának, a jubilálónak. Kevés köztük a régi gárdista, de színarany az is, ami még megmaradt, s amitől nemesül meg az új alakulású többi ércz (sic!).”

Hoffer Károly (Forrás: Wikipédia)

A legjelesebb szólam, a Tenor I. a következő neves dalosokból állott ekkor: Hoffer Károly (!), Borsy Jenő, Csukás Zoltán, Decleva Dénes, Légrády László, Lehner József. Az itt szereplő kitűntetett személyek, az érctorkú karmester, Hoffer Károly vezényletével hatan voltak.

Következett a Tenor II. szólama. Itt a következők énekeltek: Dillmann Antal, Haksch Lajos (!), Herczenberger József (!), Müller Róbert, Pikler József, Reberics Imre (!), Skolnik Géza, Wager Alajos. Ezt a szólamot nyolcan szólaltatták meg.

A mélyhangúak neves szólama volt a Basszus I., amelyet a mély hangfekvésű jelesek alkották Bubreg János, Csernits Jenő, Gebauer Antal, Holics Andor, Kiss Ernő, Kiss József (!), Malmosi Mihály, Mihálovics Antal, Orf Győző, Papp Károly, Rozgonyi Bertalan, (ifj.) Simacsek Alajos (!), Szabó József, Szigriszt Lajos (!), Vérfy Aladár személyében. Itt összesen 15 dalos szerepelt.

Herczenberger József
(Forrás: Haksch Lajos könyve – a szerző felvétele)

A Basszus II. szólama az első mögött húzódott meg, azonban a maga 16-os létszámával ez volt a legnépesebb. Biber Mátyás, Bőhm Jenő, Czury József (!), Eötvös Gusztáv (!), Egerszeghy Kálmán (!), Fenyő István, Girardi József (!), Gadó Antal, Horváth György, Kohárics Nepomuk János, Kőnig Károly, Németh Béla (!), Repich Vince (!), Schmidt Boldizsár, Végh Imre (!), Witzl Viktor alkotta. Az itt éneklő Végh Imrének emellett még egy erős szimbólumú feladata is volt: ő volt ugyanis ekkor a zászlótartó, aki a fényes felvonulások idején erős kezével a jókora egyesületi zászlót vitte, s ha kellett, lobogtatta. Amint látható, a karban számos jeles személyiség szerepelt, aki vezető szerepet vitt az egyesület irányításában is.

Hátra volt még az ekkor távol lévő, de tagságukat megtartó külső tagok sora. Közülük érdekes volt Jilly Alajos és Jilly Aurél személye, szerepe, akik az USA-beli nagyvárosba, Chicagoba vándoroltak ki. A többiek mind itthon tartózkodtak. (Fölsorolásukkor az akkori tartózkodási helyük találhatók meg zárójelben.) Ágh Timót dr. (Budapest), Bőhm Emil (Nagykanizsa), Czank Nepomuk János (Nagybecskerek), Eckhardt Antal (Keszthely), ifj. Reberics Imre (Tolna-Tamási), Vörös Nándor (Bodony).

Természetesen számos dalosnak nemcsak itt jutott szerep, mert a helyi zenei élet más területein, együtteseiben is tevékeny szerepet játszottak.       

Ennek a résznek a zárásaként feltétlenül meg kell említenünk, hogy a negyven éves jubileumot 1902. május 12.-én ünnepelték, és még ebben az évben egyesültek a Pécsi Női Énekegyüttessel.

 

A Pécsi Dalárda 1902-ben (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS