1902: a 40 éves jubileum éve a kortárs Haksch Lajos és a ma krónikása szerint
Haksch Lajos
(Forrás: Pécsi Fejek 1929 – Wikipédia)
Haksch Lajos (1862-1939) a híres Pécsi Dalárda kortárs-írója alapvető művét, „A negyvenéves Pécsi Dalárda története 1862-1902)” című, „Az egyesület közgyűlésének megbízásából” alcímű, egyesületi kiadásban megjelent kötetét szerzője egyesületi titkárként jegyezte, és a kortárs pécsi Taizs József (1861-1936) könyvnyomdájában még ugyanazon évben kiadott könyvét számtalanszor idéztem – nem véletlenül!
Haksch Lajos könyve (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár
Helyismereti Gyűjteménye)
A szép jubileum zárásakor most fölidézem hosszan azokat a sorokat, amelyekkel befejezte a könyvét – folytatásaként az előző részben elmondottaknak. A 45. részben a Pécsi Dalárda jubileumi csoportképét közöltem – amely a kötetben is szerepel –, és a Haksch Lajos-idézet kezdete is erre utal. (Később szerepel annak a képnek a fölidézése is, amely a „kincsesházukról” szól, és amelyben a férfikórus dísz zászlója mellett a 40 év alatt elnyert trófeák, a testvér-kórusok nekik adományozott dísz szalagjai szintén szerepelnek.) Lássuk hát:
„Ahogy nézem e képet, örömmel legeltetem rajta szemeimet. Az én édes dalárdámnak mindenemmel adózó közkatona örömével a fölött, hogy a gárda nemcsak szám szerint, hanem kvalitás dolgában is erős tagokkal sokasodott meg. Szép számmal esküdtek e két utolsó év alatt zászlója alá új erők, a jövő reményei, mint a vén fának új hajtásai, akik ha virágot még nem is, de levelet hajtottak fának új hajtásai, akik ha virágot még nem is, de levelet hajtottak már, s megjön az idő, mikor gyümölcs is terem a Pécsi Dalárda számára ezeken a megizmosodó új ágakon.
A Pécsi Dalárda zászló szalagjai (Forrás:Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Óh, ha olyan erős bennük a Pécsi Dalárda iránt való szeretet, a mi drága dalárdánk létének fönntartása iránt való ösztönszerű nemes elhatározás, mint amilyennek nagy példái mutatják a mi derék elődeink. S szerencsénkre még mindig velünk egy sorban buzgólkodó nem egy alapvető, ha nem szalmaláng az, mely belépésükkor lobot vetett. Ha nem hozták magukkal a fiatalság soraiban általában pusztító czinizmust (!), de ellenkezőleg épp az elől menekültek ide, a művészet berkébe, ahol még őrzik egyesek a tiszta, a szent lelkesedést, az önzetlen szeretetét a dalnak, s ezzel együtt minden szépnek, úgy lesz az új hajtásokkal díszlő fának virága is, – gyümölcse is.
A Pécsi Dalárda zászlaja Anno (Forrás: JPM Évkönyv 2015)
Szólok is most hozzájuk ekképpen: Fiúk, testvéreim a dalban! Ti vagytok a jövő Pécsi Dalárda, a következő évtized történetét ti csináljátok meg, mire eljő (sic!) az idők teljessége a félévszázad bezárulásáig. Nézzetek arra a képre, mely a Pécsi Dalárda kincsesházát ábrázolja. E képről negyven év dicsősége tekint le rátok: ezt a sok dicsőséget elhomályosítani ne engedjétek, míg ereitekben vér csörgedez, mely pezsgésbe jő a dal hallatára. Ezt a sok dicsőséget megkétszerezni ti nem fogjátok, még az évnek kétszeresének elmúlása alatt sem, s ez nem is lesz bűnötök, de megsokasíthatjátok. Csak ezt tegyétek, és már sokat tettetek.
Ezt a ti szent örökségetek, melyet nektek az elődök, a negyven évnek még köztetek élő hősei, és zászlósai, hagynak rátok, legyetek méltók az örökséghez és az örökhagyókhoz.
Fiúk! Dalos testvérek! Nézzetek arra a zászlóra, melyet zászlóanyánk, e szavakkal adott elődeink kezébe, s általuk a kezükbe. ’Lobogtassátok (sic!), mint a művészet jelvényét!’ erre a zászlóra foltot ne engedjetek, úgy nézzetek rá mindig, mint jelképére az előre-törekvésnek, a magas felé emelkedésnek, az égbe emelő dal kultuszának, nézzétek a diadal jelvényeivel elborított, és azok súlya alatt görnyedő zászlóra, és jusson eszetekbe Váradink e buzdítása.”
Váradi Antal (Forrás: Wikipédia)
A leírást, és az egész 40 éves tevékenység összegzését tehát ezzel a Váradi Antal (1854-1923, akiről Pécsett utcát neveztek el a belvárosban) idézettel zárta:
„Zengjen danátok, győzelmesen dalárok,
Bércz (sic!) és völgyön által diadalmasan,
S ne feledjétek, hogy mi szíveinkben
E dalnak égi szép visszhangja van!
Zengjétek újabb évtizedek során át
Mindig győzelmes ajkatok dalát
S e dalban áldja meg a magas Isten,
Ki diadalra s örömre segítsen,
Pécs városát – és véle a hazát!”
Hozzászólások