Augusztus utolsó hétvégéjén immár hatodik alkalommal tartották meg Kisszékelyen a Lázár Ervin- és Vathy Zsuzsa-emléknapokat, amelynek főszervezője Tamási Éva volt.
Én második alkalommal vettem részt ezen az eseményen, és nagy várakozással tekintettem a hétvége elé – mondhatom, hogy szinte már hazajöttem Kisszékelybe.
A pénteki program egy kiállítással indult. Az idén másodszor szerveztük meg az Író Cimborák nevű íróműhelyünk alkotótáborát, ahol sok-sok mese és vers született Lázár Ervin szellemét megidézve. Bódi Kati illusztrátor szervezésével rengeteg kép készült ezekhez az írásokhoz. Ezeket a sokszínű, különböző stílusú, hangulatú illusztrációkat tekinthették meg az érdeklődők. És hogy a kiállítás még színesebb legyen, Ács Luca, Máté Anna és – szerzőként – Takács Viktória, Smelka Sándor olvasott fel a táborban készült írásokból. A jelenlévő művészek, alkotók élménybeszámolója után Csepregi Ferenc beszélt Kisszékely múltjáról. Az estet egy kötetlen hangulatú vacsora zárta, ami alatt Fodor Zoltán, Lázár Ervin gyerekkori barátja mesélt az íróhoz fűződő hol humorosabb, hol szomorúbb emlékeiről: nagy kópé volt Lázár Ervin már gyerekként is. Nagyon érdekes volt hallani, hogyan alakult az író kapcsolata Fodor Zoltánnal az évek alatt.
Szombat délelőtt a Kisszékelyt körülvevő erdővel, tájjal ismerkedtünk Horváth András vezetésével. Mialatt felsétáltunk a kilátóig, nagy utazást tettünk meg lelkileg és irodalmilag is. A kirándulást Filip Zsolt csodás méhészetében zártuk, ahol egy kis előadást hallgathattunk meg a méhekről és méhészet kihívásairól.
Délután az irodalomé volt a főszerep: Vathy Zsuzsára és Lázár Ervinre emlékeztünk. Vathy Zsuzsával egy Ács Margit-írással és egy portréfilmmel ismerkedtünk meg közelebbről. Egy Lázár Ervin-novella után az Író Cimborák táborában született mesék, versek hangzottak el. A felolvasásokban a környékből érkezett tehetséges fiatalok működtek közre: Ács Luca, Kovács Dominik, Kovács Viktor és Máté Anna és szerzőként Smelka Sándor.
Kisszékely ismét inspirált minket, alkotókat: több tucat vers és mese született a négy nap alatt, és a főtéma mellett – a méhek – sok kedves találkozásból, élményből is keletkeztek szövegek. Ilyen volt Sólyom Soma, a fagyis vagy egy nagyszékelyi bácsi, akivel egy kirándulás alatt beszélgettünk.
Az estét a Babaszón található Závodi-pincében zártuk, ahova gyalog, kisbusszal és a vállalkozó szellemű bátrabb vendégek traktorral is feljuthattak. Fent a hegyen egy igazi falusi pinceszert tartottunk: finom étellel, borral és sok-sok énekkel. Aki velünk tartott, elmondhatja, hogy felejthetetlen élmény volt a csillagok alatt beszélgetni, énekelni.
Vasárnap egy lélektani túrán vehettünk rész Apró Etelka vezetésével. A kisebb séta alatt nemcsak a természetet, hanem saját magunkat is jobban megismertük.
Az egész hétvégén át zajló programsorozat Filip Zsolt méhészetében ért véget, ahol az apiterápiát is kipróbálhattuk, vagyis azt, hogyan gyógyítanak a méhek. Egy arra épített házikóban élvezhettük a megnyugtató zümmögést.
A nyár utolsó hétvégéje – bár nagyon meleg volt – minden résztvevő számára emlékezetes lehetett, hisz a programok változatossága, a barátságos emberek, a kisszékelyi táj békéje, szépsége mellett Vathy Zsuzsa és Lázár Ervin világa, szellemisége is megérinthette az arra fogékony szíveket.
Én legalábbis nagyon élveztem. Beszámolómat Lázár Ervin kisszékelyi naplójának utolsó mondatával zárnám:
„Mikor látsz újra, Kisszékely?”
Remélem, jövőre újra itt lehetek!
___________________________
____________________________
_________________________________
Hozzászólások