Hajnal Mária írásai

Lábujjra ágaskodott és megérintette a felette úszó bárányfelhőt. Beletekert egyet és a felcsavarodott vattacukrot lenyalta az ujjáról. Finom, eper – konstatálta. Vidáman végig csúszott a Napkorongon, majd meglökött egy bizonytalan csillagot, hogy az fényes ívet húzva maga után lehulljon.

Pont ma, pont ezen a napon döntött úgy, hogy feladja a tisztességét. Megrántotta a vállát és úgy tett, mintha ez egy magától érthető, könnyű döntés lenne. Nem volt az, viszont időszerű volt. Ő, aki mindig megértő volt és korrekt, aki betartotta az íratlan szabályokat.

Ez a kívánság nem poshadt meg a többi száz mellett, ez folyamatosan és kitartóan világított. Próbálta kicsikarni a sorstól hisztivel, erőszakkal, bűbájjal és fondorlattal, de hasztalan, nem adta a természet. Nem törte meg a sikertelenség.

Már a harmadik futárt engedte be a kapun és irányította őket, az irodák felé. Megtelt a folyosó a sültek illatával, olyanokkal, amelyek neki a karácsonyt jelentették. Behúzódott az egyik szobába és elővette az ázott szalvétába csomagolt zsíroskenyerét.

Nem egy kihívásokkal teli fagyos téli napon, amikor hó borítja a Mecseket, nem egy vidám, élettel teli tavaszi illatos reggelen, nem egy forró, emésztő, tüzes délutánon, nem egy esős, langyos, éjjelen történik meg.  Nem egy szürke, eseménytelen napon.

A Halál Istene már egy ideje figyelte a kórházat egy ezüst tálban fodrozódó víz tükréből. Látta, amint a nőt a fehérre meszelt szoba egyik ablakához tolják, hogy nézhesse az őszi Mecseket.  A szobában a mentol és a fertőtlenítő illata keveredett. A nő haldoklott.

A világ forrongott, a kétségbeesés és a bizonytalanság uralkodott mindenütt. A változások már követhetetlenek voltak, az új rendeletek és intézkedések, eszeveszett gyorsasággal, süvítve repültek el az emberek mellett. Összehangolt támadás folyt az emberiség ellen.

Elmerült a habokkal teli kádba. A tej és a méz édes illata betöltötte az egész fürdőszobát. Sosem tudott spórolni az illúzióval, azt képzelte, ő Kleopátra, aki belép a medencébe, hogy a világ legszebb nőjévé váljon. A körmei, a fekete haja, és majd az a törékeny, sérülékeny pillanat, amikor parfümöt szór oda, ahová a férfi csókját kívánja.