Hajnal Mária
Utak és átjárók
Fotókiállítás a pécsi Művészetek és Irodalom Házában
A Bázis Addiktológiai Szolgálat 2020-ban indította kulturális programsorozatát, melynek keretén belül a művészet és a kultúra eszközeinek segítségével szeretné megmutatni a felépülés jelenségét és a felépülőben lévő függőket.
A kívánságfa
Ez a kívánság nem poshadt meg a többi száz mellett, ez folyamatosan és kitartóan világított. Próbálta kicsikarni a sorstól hisztivel, erőszakkal, bűbájjal és fondorlattal, de hasztalan, nem adta a természet. Nem törte meg a sikertelenség.
Reménytelen esélytelenség
Már a harmadik futárt engedte be a kapun és irányította őket, az irodák felé. Megtelt a folyosó a sültek illatával, olyanokkal, amelyek neki a karácsonyt jelentették. Behúzódott az egyik szobába és elővette az ázott szalvétába csomagolt zsíroskenyerét.
Majd egyszer….
Nem egy kihívásokkal teli fagyos téli napon, amikor hó borítja a Mecseket, nem egy vidám, élettel teli tavaszi illatos reggelen, nem egy forró, emésztő, tüzes délutánon, nem egy esős, langyos, éjjelen történik meg. Nem egy szürke, eseménytelen napon.
Az utolsó kavics
A Halál Istene már egy ideje figyelte a kórházat egy ezüst tálban fodrozódó víz tükréből. Látta, amint a nőt a fehérre meszelt szoba egyik ablakához tolják, hogy nézhesse az őszi Mecseket. A szobában a mentol és a fertőtlenítő illata keveredett. A nő haldoklott.
A nyelvtankönyvek sírnak a sarokban
Szeretek írni. Az írás el tud repíteni, ki tud vinni ebből a világból. Rajta keresztül meg tudom élni a flow-t. A flow élmény az elme működésének egy olyan állapota, amelynek során az ember teljesen elmerül abban, amit csinál. Feloldódik benne, megsemmisül, elveszti az időérzékét, és a környezetével való viszonya is megváltozik.
Ízes érzések
A világ forrongott, a kétségbeesés és a bizonytalanság uralkodott mindenütt. A változások már követhetetlenek voltak, az új rendeletek és intézkedések, eszeveszett gyorsasággal, süvítve repültek el az emberek mellett. Összehangolt támadás folyt az emberiség ellen.
A valóság határán
Elmerült a habokkal teli kádba. A tej és a méz édes illata betöltötte az egész fürdőszobát. Sosem tudott spórolni az illúzióval, azt képzelte, ő Kleopátra, aki belép a medencébe, hogy a világ legszebb nőjévé váljon. A körmei, a fekete haja, és majd az a törékeny, sérülékeny pillanat, amikor parfümöt szór oda, ahová a férfi csókját kívánja.
Királylányos mese folytatása
Amália királylány sikolyától visszhangzott a kastély. Ült a lakosztálya közepén, körülötte címeres ajándékdobozok hevertek és nyelte a könnyeit. Kapott tíz kenyérpirítót, egy örökös tagsági kártyát a Szenior Örömtánc Csoportba, három csúszásgátló meleg zoknit és még számtalan hasznavehetetlen holmit.
Szerelmes levél
Elizabeth Barrett Browning lírája után – Édes Kincsem! Még fel sem kel a nap, de már az éjszakát várom. A szellőt, a lágy fuvallatot, amelyen a lelked az ágyam felé lopakodik. Csendben érkezel, bús éveket feledtetsz, árnyakat űzöl el.
Az örökség
A vaskos tölgy évtizedek óta építette a birodalmát, az égbe nyúltak az ágai, a mélybe terjeszkedtek a gyökerei. Férgek és madarak otthona volt, mint a mesebeli ötujjú kesztyű, amelybe beköltözött a béka, a pocok és az öreg rövidlátó hangya.
Csak így tovább…
A nagy kék eget elcsúfítja az a halvány, pimasz kis felhő. A több hektáros park virágoskertjében elhervadt vagy három rózsa, és mintha ma reggelre a madarak is berekedtek volna. Meghalt az ismeretlenség burkába rejtőző világhírű sztár, elcsavargott egy tucat cica.
A sors
Bús zene töltötte be a kertet, az emberiség szívbe markoló keserű dallama. Mindenki úgy tett, mintha nem hallaná. Az élő szélben, a tejóceán morajlásában bíztak, hátha elnyomja a fáradhatatlanul átszivárgó hangokat. Mindenki halkan tette a dolgát.
Mondok neked egy mesét
Elhagyta a zöldellő mezőket és a biztonságot jelentő rizsföldeket. A magasba törő hegy egyre közelebb került hozzá, hallotta a szirtek között a mélybe zúduló vízesések hangját, és a szél sikolyát. A sűrű ködben apró léptekkel haladt a ragyogó istenek felé.
Test és Lélek
A terápia utáni második nap félve indult a fürdőszobába, hogy lemossa az arcára száradt vért, amely a gézlap alól csordogált ki. A színek gazdag palettáját látta visszatükröződni a homályban, pont úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló az utolsó menetben.
Partnereink
