„Ami egyszer szép volt, az mindig szép marad”
Hans Christian Andersen
Az öltöny és a fekete póló között vacillált. Öltönyben illene menni, de tudta, hogy a nőt ez sosem érdekelte, így bátran nyúlt a pólóért. Öt éve nem látta. Hallotta, hogy baj van, de nem volt ereje bemenni a kórházba. Az emlékek egyszerre törtek rá. Annyi volt belőlük, hogy szinte válogatni sem tudott.
A Capri!
Ezen hangosan felnevetett. A nő imádta azt a helyet, így mindig oda mentek. Ő kevésbé szerette, de a hagyomány akkor is kötelez, ha kényelmetlen. Egy őszi délutánon szellemet idéztek tinédzserként, egy másik borongós napon évtizedekkel később, rózsát tört neki és megevett egy tepsi meggyeset.
A véradáson lassan csepegő vér, a mentett könyvek sárga lapja, az ananász íze, a selyemharisnya tapintása is az övék volt.
A kápolna előtt látta a családot, oda biccentett, de nem ment oda hozzájuk. Marta a szívét a lelkiismeret. Fognia kellett volna legalább egyszer a nő kezét. Bűntudata volt. Negyven évet temetnek ma el.
Úgy döntött nem kíséri el az utolsó útjára. Bemegy a ravatalozóhoz, fejet hajt és haza megy, ám akkor oda lépett hozzá a nő húga!
– Menj be! Hagyott neked egy üzenetet! Azt mondta, Te megtalálod és érteni fogod!
Döbbenten állt ott! Üzenet, de hogyan?
Amikor belépett a kisterembe, mintha mindenki tudta volna, hogy ez az ő ideje, szinte parancsszóra mentek ki a gyászolók.
Amint a szeme megszokta a félhomályt, meglátta a fehér urnát és nő portréját.
A szíve másodpercenként százat vert. Elfutotta a szemét a könny.
Emlékezett rá, hogy hosszan nézte ezt a portrét, mielőtt a lap jobb szélére kanyarintotta volna a nevét. Két hónapot szánt azokra a mély barna szemekre és koromfekete tincsekre. Az árnyékolással sikerült lágyítania a nő éles vonásait, de a húsos orról így sem sikerült elvennie a figyelmet.
Leemelte a képet és ösztönösen megfordította.
„Tudtam, hogy a végén mégis eljössz hozzám”
A sor végén ott volt egy apró mosoly.
A férfi visszatette a rajzát az urna elé és úgy döntött, mégsem haza megy. Iszik egy forró csokit a Capriban, fehér csokisat, mert a nőnek az volt a kedvence.
Szóljon hozzá!