Az életközépi válság két kézzel dörömbölt főhősünk panellakásának ajtaján. Az elmúlt fél évszázad sem volt elég arra, hogy kitalálja, mi a célja az életének. A mulandóságot már minden reggel érezte a csontjaiban. A memóriáját mintha lecsiszolták volna egy finom smirglivel, volt még alatta valami, de a teteje már hiányos volt.
Érezte, hogy itt az idő! Nem halogathatja tovább. Ha valóban azt szeretné, hogy utcákat, tereket, vagy legalább egy elfuserált körforgalmat nevezzenek el róla, ha be akar kerülni a Nemzeti Alaptantervbe, ha még bot nélkül akarja átvenni a Nobel Díjat, akkor ideje lenne tenni valamit.
Papírt és ceruzát vett elő. Rövid töprengés után az alábbi szöveget kanyarintotta a lapra:
Irodalomban jártas múzsa kerestetik. Ötvenéves, el nem ismert zseni keresi segítőtársát hosszútávú együttműködés céljából.
Az állással kapcsolatos elvárások:
– Rendíthetetlen hit az író tehetségében és halhatatlanságában, azaz bennem!!!
– A világirodalom ismerete
– Ihlet folyamatos szolgáltatása az író számára éber és alvó állapotba egyaránt
Előnyt jelent:
– Már elismert, díjazott irodalmárok ajánlása
– Görög származás, bejelentett Olimposzi lakcím
Kalandorok, műmájerek és kóklerek kíméljenek!
A jelentkezéseket „Tiszta Irodalom a Zavaros Világban” címmel várom az Uránvárosi Posta 12-es postafiókjába!
Most, hogy irányba állította az eddig elpazarolt életét, úgy döntött, vesz egy ruhát a díjátadóra szigorúan a Temuról. A zsigereiben érezte a sikert, de azért óva intette magát, hisz még se múzsa, se írás. Az Árkádba majd akkor megy be, ha már megvan a mű címe!
Szóljon hozzá!