Már a harmadik futárt engedte be a kapun és irányította őket, az irodák felé. Megtelt a folyosó a sültek illatával, olyanokkal, amelyek neki a karácsonyt jelentették. Behúzódott az egyik szobába és elővette az ázott szalvétába csomagolt zsíroskenyerét. Szelt bele hagymát is reggel, hogy ne legyen száraz, azt rágcsálta, miközben gondolkodott.
Ez volt az első munkanapja. November volt, nehezen száradt meg a konvektorra terített egyetlen nadrágja, így még nedvesen kellett felvennie reggel, de már nem érezte a szikkadt hűvös érzést a dereka körül, lassan megszáradt.
Közfoglalkoztatott lett egy nagyon jó hírű cégnél. Bemutatták reggel mindenkinek, de azóta se nézett rá senki. Nem szóltak hozzá, nagyon puccos dámák ezek a nők, csak úgy bűzlenek a parfümtől. Nevetgélnek, futkosnak egyik irodából a másikba. Nem tűnik nehéznek, amit csinálnak, ő is meg tudná csinálni, ha értene a géphez.
Dolgozott ő már irodában, ott emberszámba vették és elismerték a munkáját, ezek itt csak magukkal foglalkoznak. Ősszel megkereste a napi nyolcezret, diózással, de most kénytelen volt eljönni dolgozni.
Délután az a dagadt nő, azt mondta neki, hajtogasson ruhákat és dobozolja be őket, de ha szüksége van valamire belőle, akkor elviheti. Még jó, hogy elviszi, ilyen alacsony bér mellett, megérdemli, hisz van három gyereke, azokat is fel kell nevelni. Pamela, Ricardo, Lolita, az ő szeme fényei. Látott még mézet és papírzsebkendőt is egy dobozban, abból is kér, nagyon drága a méz, és tél van, kell a gyerekeknek.
Lekuporodott a szőnyegre és elkezdte válogatni az adományokat. Jó ruhák voltak ezek, itt-ott ha megférceli őket, akkor hordhatóak lesznek. Az a kék meg jó lesz a Bözsi néninek a szomszédba, azt is elrakja magának. Két hét múlva megkapja a fizetését. Van néhány elmaradt számlája, a vizet is fel kell tölteni a kártyára, de végre vesz magának egy jófajta cigarettát. Megérdemli, aztán a hónap többi napján, majd tölti, de milyen jó is lesz, ha végre azt a fajtát szívhatja, amit úgy szeret. Pár hónap múlva meg vesz magának egy mobiltelefont. Nem sok az, előfizetéssel, akár ingyen is megkaphatja, csak kell hozzá a munkahely, az meg már van.
Azt mondták, ma kaphat egy kis élelmiszercsomagot is. Érkezik zöldség és pékáru. Ma káposztás tésztát csinál este, az gyorsan megvan és így olcsó is lesz.
Kész lett a munkájával, még a tervei szerint felmosott és a WC-t is kitakarította. Kinézett az ablakon, szitált a hó. Visszaemlékezett rá, milyen volt, amikor annyira elfagyott a lába a téli hidegben, hogy először hidegvizes lavórban kellett felmelegíteni. Itt jó helye lesz. Nem az utcán kell dolgoznia.
Nem dicsérték meg, pedig jól mosott fel, nem lett csíkos és még egy kis öblítőt is tett a vízbe, az illat miatt, de nem érdekli ezeket, hogy ő milyen serény. Felhozták neki a káposztát és kenyeret. Egyre több a cucca, lehet, felhívja a férjét, jöjjön ki elé, mert a ruhák és az adományok, meg a méz, már nem fér el a két kezében.
Na végre valakinek eszébe jutott, a dagadt nő bejött hozzá. Hogy áll ott, milyen döbbent… mit magyaráz? Hogy büdös, hagyma szag van, és ez egy iroda?! Hogy mennyi a pakkja?! Hogy miért tett el ennyi ruhát, hogy rakott hozzá a másik, a már lezárt dobozból is?!
Hát mit képzel ez itt, hogy ő lop?! Neki három gyereke van, pedig még csak harminc, ő tiszteletet érdemel, mi jogon kérik őt számon?! Senkinek sem kellenek ezek az ócska ruhák, neki meg jól jön, neki, nem olyan sok a fizetés, mint ezeknek, ő szegény! Neki ez jár!
No de nincs ő erre rászorulva, nem kínlódik ő itt ezekkel a nyomorultakkal. Kinek kell ez a rohadt zöldség meg ez a sok ócska ruha. Látja ő, hogy őt itt lenézik, hogy semmibe veszik… és akkor a Brassica oleracea, egyszerűbb nevén az édes fejeskáposzta kecses ívet írt le a levegőben, mielőtt a dagadt nő fejét érintve a padlón landolt, így adva méltó lezárást az első és utolsó munkanapjának a jól menő cégnél.
*
Tudományos kitekintés a fentiekre:
Oscar Lewis antropológus azt állítja, hogy a szegénység kultúráját nehezebb megszüntetni, mint magát a szegénységet. Ehhez illeszkedik Kelen Zsuzsa értelmezése is.
A szegénység kultúrájában élőkre jellemző, hogy nem tudnak részt venni a többségi társadalom által használt intézményrendszerek működtetésében, így nem bíznak meg ezekben. Az alacsony bérek és a nagyarányú munkanélküliség miatt nem részei a gazdasági rendszernek, így jellemzően a fekete vagy szürkegazdaság résztvevőivé és termelőivé válnak. Hosszú távú befektetésekkel az élet semmilyen területén nem számolnak. Jellemzőek a szegényes lakáskörülmények, ebből fakadóan a zsúfoltság, illetve a privát tér és a szűk családi körön túli szerveződések hiánya.
Az erős összetartás és egyfajta (közös) büszkeség szintén jellemző ezekre a közösségekre. Gyakori a gyerekkor hiánya a korai munkavállalás szükségessége miatt, a szexuális élet korai megkezdése, jellemzőek a korai házasságok és a magukra maradt nők és gyerekek jelenléte. Gyakori a tekintélyelvű magatartás és a családi összetartás erős hangsúlyozása, miközben a korlátozott javakhoz való hozzáférésért folyó küzdelem megjelenik a családon belül is. Erős a tehetetlenség, a függőség és az alsóbbrendűség érzése. A szegénység kultúrájában élőkre jellemző, hogy nagyon szűk keretek között mozog a világképük.
Alapvetően a saját problémáikkal, az életkörülményeikkel vannak elfoglalva. A nagyobb rendszerek, az ideológiák és a történelem nem érdekli őket… együttérzést és komoly segítséget érdemelnének ezek az emberek, amelyet nem a munkahelyeken kellene megkezdeni, mert az ottani kezdés csak csúfos vereséget szenved.
Hozzászólások