– Na, mondd már! sag schon – ez volt a szavajárása egy régen elhunyt remek fotósnak, bizonyos Bicsek becenévre hallgatott a megboldogult, és ezt a sag schon-t persze olyan szittyamagyar zagson-nak ejtette. Egy másik ösmerősöm még ugyancsak él, ő az ühü-aha kifejezéssel szokott volt reagálni olykor, ha a naiv beszélgető partner némi meglepődést várt. Egy alkalommal, második holland utam érdekesnek hitt élményeit meséltem, derék hitvese is jelen volt „Ühü-Aha” barátomnak, és akkor tényleg azt gondoltam, sikerült őket meglepnem – bekalkulálva, hogy még az „átkos” utolsó hónapjaiban, vízumkötelezettség idején én bizony pénz és vízum nélkül utaztam.
Érdeklődést színlelve hallgattak, össze-összenéztek, majd mondókám végére érve hihetetlen büszkén ki- és bejelentették: – Mi meg voltunk ám Ausztriában.
Kétség nem férhetett hozzá, hogy övék a pálma, mert az ő 19 (tizenkilenc) kilométeres útjuk, oda-vissza 38, hát az azért mégiscsak. Ez már a demokráciában volt, és micsoda útnak bizonyult. Hoztak vidijó játékot silingér…
Eszembe jutott az amerikaiak holdraszállása. Ez aztán még jócskán az átkosban történt, és dicső napilapunk, a népek szabadságának nevét viselő, kényszeredetten számolt be egy olyan eseményről, ami nem a Szovjetunió dicsőséges, utolérhetetlen nagyságát méltatta – kivételesen, az oldalt meg ki kellett tölteni, hát bekerült oda egy-egy zagson is, meg egy ühü-aha is. Idézem: „Carpenternek az a kísérlete, hogy szájával elkapja a lebegő fogkefét, kudarcot vallott.”
Ühü-Aha barátom akkor még tagja volt a régi egy szem moszkovita pártnak, nem tudom, olvasta-e akkor ezt a nagy hírt, mindenesetre megnyugtató: ha egy Holdra-szállást is így el lehet zagsonozni, ühü-aházni, ne szóljak egy szót se. Pedig szólok, és újra, meg újra azt gondolom, meg tudom lepni valamivel, de Ühü-Aha szemrebbenés nélkül hallgatja eseteimet, időnként olvas is róluk. – Mosoly, ühü, mosoly, aha – ennyi.
Idézem hát ismét a Népszabit, kamasz koromban a „koka-kóla-mámorban fetrengő nyugati fiatalság”-ról mutatott be elrettentő példát – na, zagson -, azóta mi is nyugatiak lettünk, olykor fetrengünk, mondjuk a röhögéstől, mindenesetre garantáltan koka-kóla-mámor nélkül. Mert hogy a korábban megvetett Nyugatot már jócskán utolértük, mondjuk a fogyasztói árakban, a közlekedési balesetekben, egyéb kihágásokban. De hogy bérek, fizetések, tisztaság, kultúra?… Hát azért annyira még sem muszáj a Nyugatot majmolni. Hogy akad még némi különbség az unióba vezető úton? Na, zagson…
Hozzászólások