Sz. Kozári Piroska | Emlékek Gebauer Ernőről – 2.: Farsang idején

Kultúra, művészet

Emlékek Gebauer Ernőről – 2.: Farsang idején

Talán 1952. február elején járhatott az idő, amikor szintén hazafele ballagtunk Erdősi András, Gebauer Ernő és én a rajziskolából. Tavaszt ígérő, fagymentes enyhe idő volt. Ritkán takarták el a felhők előlünk a fényes csillagokat. A mester odafordulva hozzám megszólított.

– Kedves Hölgyem! Melyik rangos bálba tetszik menni a hét végén?

Egyszerű volt a válaszom:

– Tollasbálba. Anyám szerint még túl fiatal vagyok én ahhoz, de a nővérem biztos valamelyikre elmegy.

– Az ám Ernő bátyám! – fordult huncut, széles mosollyal a mesterhez Erdősi. – Te melyik bálban teszed tiszteletedet?

– Én? – ütközött meg a kérdésen a mester – Neked kellene menni a bálba, mert te még fiatal vagy és nőtlen, nem nekem!

– Ó! Én nem tudok táncolni, de te biztosan bálkirály voltál annak idején.

Így évődött egymással a két festőművész tanárom.

– Bevallom András, ha nem is bálkirály, de az első táncosok között voltam.

– Talán még a maszkabálban is szédítetted a lányokat!

Gebauer Ernő 1917. augusztus 4-én (hagyatéki fotó)

– Miért ne! Egyszer olyan torreádor voltam, hogy mindenki azt hitte rólam, hogy egyenest Spanyolországból jöttem!

Tőle szokatlan hirtelenséggel, a legnagyobb elképedésünkre a táskás kezét háta mögé csapva mesterünk, mint egy büszke torreádor vívóállásba helyezkedett. Szerintem még a Kálvária-utcai lámpák is rácsodálkoztak erre a pillanatképre.

Amikor az általános csodálatunkból magunkhoz tértünk, Erdősi megkérdezte.

– Honnan tudod Ernő bátyám ennyire jól illusztrálni a torreádorokat?

– Nézd Andris, ha eddig nem tudtad, akkor most közlöm veled, hogy én valamikor első osztályú vívó voltam.

– Még erre is futott időd a mesteriskola mellett?

– Igen. Évekig öttusáztam. Reggel futottam, aztán jött a főiskolai stúdium, kétszer egy héten lövészet, délután stúdium, aztán lovaglás, vagy vívás, majd úszás.

– Nahát! Nem is tudtuk, hogy a mester ilyen nagy sportoló volt!… Ez igen!… Le a kalappal a fiatalkori aktivitása előtt! – sorolódtak a csodálatunkat kifejező mondataink.

Ő nekibátorodott és tovább fűzte mondanivalójának láncát.

– Azért mellette a hölgyeket se hanyagoltam el! Amikor azon az emlékezetes álarcosbálon itt Pécsett, torreádor jelmezben voltam, gyönyörű kárminpiros, széles bársonyöv díszlett rajtam, és ahogy illett kérem, nagy spanyolkalap.

– Gondolom az ilyen torreádor, mint te, nem fáradozott udvarlással, hanem neki udvaroltak a lányok – jegyezte meg kuncogva Erdősi András.

– Téved uram! – szólt vissza tréfálkozva a mester. – Ez jeles este volt, mert már előzőleg ismertem egy kislányt, jobban mondva „Hölgyet”, aki szép is volt, jól is táncolt és intelligens családból származott. Tudtam, hogy ott lesz a bálon, ezért vásároltam neki egy csinos legyezőt és az iránta érzett tiszteletből szépen meg is festettem. A mulatság végén az utolsó táncnál ezzel a kis ajándékkal köszöntem meg a velem való táncbeli fáradozását. El is várták tőlem ezt a gesztust, hogy festő létemre, ha valakinek adok valamit, azon ott legyen a kezem nyoma.

– Csodálatos! – szaladt ki a számon az elismerés szava.

– Nem gondoltam volna, hogy ma itt áll közöttünk egy igazi gentleman – nevetett jelentőségteljes arckifejezéssel Erdősi tanárom.

A mester kissé meghajtva magát, mintha színpadon lenne, megköszönte az elismerést.

*

Sz. Kozári Piroska fenti írása A művészet berkeiben című hamarosan megjelenő kötetéből származik. A könyv bemutatója 2012. május 2-án lesz Pécsett a Civil Közösségek Házában, 17 órai kezdettel.

——————————–

A Gebauer Ernő Emlékév honlapja: www.gebauer2012.hu

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Emlékek Gebauer Ernőről – 2.: Farsang idején”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés