Jéki László | IgNobel-díjak

Népszerű tudomány

IgNobel-díjak

A Nobel-díjak odaítélése előtti a héten az IgNobel-díjakat már át is adták a Harvard Egyetemen. A meghökkentető, nevettető, majd elgondolkodtató díjak sorában az orvosi díj nyertese sok adat elemzése után felismerte, hogy minél több kardot nyel le egyszerre a művész, annál nagyobb a sérülés veszélye. A nyelvészeti díj nyertese azt mutatta ki, hogy a patkányok nem tudnak különbséget tenni a japánul, illetve hollandul visszafelé beszélő emberek között. A kémiai díjazott tehéntrágyából is képes vaníliakivonatot előállítani. Az élelmezéstudományi díjjal is új felismerést ismertek el: nem a gyomor, hanem a szem határozza meg, mekkora adag csillapítja az étvágyat. Az angol „the” névelő zavart okoz a szavak ábécé sorba rendezésénél, állítja az irodalmi díjas. Repüléstudományi díjat érdemeltek azok a kutatók, akik bebizonyították, hogy a potencianövelő szerekkel kezelt hörcsögök könnyen megbirkóznak a jet-lag szindrómával. Az IgNobel-díjak valódi sokszínűségének illusztrálására néhányat részletesebben is bemutatunk.

A közgazdasági díj nyertesének találmánya rablók gyors elfogására szolgál. A szerkezetet egy doboz rejti, amelyet a bank bejárati ajtaja fölé helyeznek el. A rabló fellépésekor a személyzet egy gombnyomással aktiválja a szerkezetet. Első lépésként a szerkezet infravörös sugarakat bocsát ki, ezzel deríti fel, hogy a rabló éppen a szerkezet alatt tartózkodik-e. Ha igen, akkor beindul a gépezet. Először is lezárja a bejárati ajtót, majd azonnal és egyidejűleg egy háló, egy függöny és rudak ereszkednek le. A nyakatekert nyelvezetű amerikai szabadalmi leírásból nem sikerült kihámoznom, pontosan hogyan ejti foglyul a háló a rablót. Több kötél is szerepet kap, ezek húzzák össze a hálót alul, a térd alatt és csípőtájékon, a kötelek acélgyűrűkön átvezetve csatlakoznak a fő felfüggesztő kötélhez. A hálóba esett rablóra ugyanis még egy megpróbáltatás vár: a hálót egy elektromotorral hajtott szerkezet 1 méter magasba emeli, a fogoly ott lebeg, míg a megérkező rendőrök ki nem szabadítják. A feltaláló arra is gondolt, hogy esetleg a hálós elfogás nem működik. Ha a rabló megússza a behálózást, akkor a lezuhanó rudak ütik le és teszik mozgásképtelenné! A feltaláló összefoglalóan úgy értékelte találmányát, hogy az a rablóval való szembeszállás helyett hatékonyan és gyorsan elfogja a rablót, ezzel megvédi a tulajdonos és az alkalmazottak életét és vagyonát. A tervezet 2001-ben amerikai szabadalmi védelmet kapott.

A békedíjat nem tudományos publikáció alapján ítélték oda. A díj honlapján hivatkozott dokumentum egy mindössze 3 oldalas gépelt szöveg, amelyből egyes kifejezéseket kitöröltek. A lapokat egy dossziéból emelték ki és másolták le, majd faxon továbbították. 1994. január 6. dátumbélyegző látszik mindegyik lapon. Kémiai kutatások terveit, költségbecslését tartalmazza a dokumentum, tehát nem derül ki belőle, hogy azóta mi valósult meg a tervekből, valóban kifejlesztettek-e egy olyan vegyi fegyvert, amely ellenállhatatlan, erős vágyat ébreszt az azonos neműek iránt az ellenség soraiban. A tervben más fejlesztési célok is szerepeltek. Olyan vegyületeket kell keresni, amelyek kellemetlen állatokat vonzanak az ellenség területére, ezen túl a vegyület tegye őket agresszívvá is. Szúró, csípő bogarak, rágcsálók és nagyobb állatok jöhetnek szóba. Más vegyületeket arra szántak, hogy látható, tartós, de nem halálos jeleket hagyjanak az embereken. Jelölést szolgálnának azok a vegyszerek is, amelyek maradandó szagot adnak át a célpontnak, így az ellenség nem tudna elvegyülni a civilek között. A kutatási célok megfogalmazója azt is elvárja ezektől a hatóanyagoktól, hogy szaguk legyen kellemetlen a megjelölt ember és környezete számára. Ez a szaggal való jelölés különösen célravezető lehet, ha az ellenséges személyek elvegyültek a nem harcoló civilek között. „A civilek kezelés (a szagok eltüntetése) érdekében felkeresnek minket, így a kezelést nem kérő ellenséges erők azonosíthatók.” A tervezet szerzője kifinomultabb megoldásnak tartja, ha az emberek nem tudnák észlelni, hogy tartós szaggal jelölték meg őket, viszont betanított kutyák és műszerek képesek ezt a szagot azonosítani, felismerni. Ezt az eljárást használhatnák bankok is a pénz vörös festékkel való megjelölése helyett. Keresni kell olyan vegyületeket is, amelyek befolyásolják az emberek viselkedését, rontják a fegyelmet és a morált. Ebben a sorban említik a homoszexuális viselkedést kiváltó szert, amelyet a tervezet is undorítónak (distasteful) minősít. Rovarokat vonzó szereket is kerestek, hogy nagy számban összegyűljenek, majd támadjanak. Nem véletlen, hogy senki sem jelentkezett ezt a díjat átvenni. Az IgNobel békedíj ilyen fordított értelmezése egyébként nem példa nélküli. Az első békedíjat Teller Ede azért kapta, mert csillagháborús terveivel új jelentést adott a béke szónak.

Egyes IgNobel díjak valódi tudományos teljesítményt ismernek el. A fizikai díj alapjául szolgáló tanulmányt a szakma egyik legrangosabb folyóirata, az amerikai „Physical Review Letters” közölte. A hírek szerint az ágylepedő gyűrődésének okát, mikéntjét boncolgatták. Némi fantáziával azt hihetnénk, hogy az alvás vagy a szexuális együttlét utóhatásait mérték fel. Csalódást kell okoznunk, nem ezzel foglalkoztak. Általánosságban elemezték vékony rugalmas lapok gyűrődését széles mérettartományban, kezdve olyan kis redőkkel, amelyeken a sejtek másznak keresztül, egészen a ruhák durva gyűrődéséig. A gyűrődés nagy felületen bekövetkező deformáció, a viselkedést egy sor nem-lineáris parciális differenciálegyenlet írja le, ezek a Föppl–Kármán egyenletek. Néhány egydimenziós esetet kivéve azonban az egyenleteket nem lehet analitikusan megoldani, ezért más megoldást kellett keresni. A szerzők általános elméletet dolgoztak ki, amely az instabilitás fellépésének kezdetétől geometriai megfontolásokat és a hajtás, nyújtás fizikai törvényeit veszi figyelembe. Arra a következtetésre jutottak, hogy a méretektől függetlenül azonos törvények írják le a gyűrődéseket, ráncokat. A gyűrődések hullámhossza az anyagra jellemző merevség – hatványával, a ránc magassága pedig a hullámhosszal, a ráncok egymástól való távolságával arányos. Formuláik alapján nagy pontossággal lehet számszerűen előre jelezni vékony szilárd membránok mechanikai tulajdonságait. Ez nem olyan izgalmas, mint a lepedő gyűrődése, viszont jelentős gyakorlati haszonnal jár.

A biológiai díj nyertese egy holland professzor asszony az eindhoveni műegyetemről. A professzorasszony biológiai doktorátusa után takarításból és rovarirtásból is szerzett szakképesítést. Gondos munkával megszámolta, hogy mennyi atka, rovar, pók, rákféle, baktérium, alga, gomba, továbbá pszeudoskorpió (akármi legyen is az) él az ágyunkban. A témában írt közleményei sajnos csak hollandul jelentek meg, ezért egyelőre nem tudjuk bemutatni a részleteket. A jogos elismerés sokáig váratott magára, az alapvető publikációkat ugyanis még pályakezdőként az 1970-es évek elején jelentette meg. A témához kapcsolódó legfrissebb eredmény egy konferencia előadás 1994-ből az ágy ökoszisztémájáról.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “IgNobel-díjak”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés