A fűzőktől az emlékező fémekig • Hetedhéthatár

Népszerű tudomány

A fűzőktől az emlékező fémekig

A mozik nemrég játszották Quentin Tarantino negyedik filmjét (Kill Bill), a hazai bemutató előtt a rendező interjút adott Návai Anikónak (Népszabadság, 2003. október 11.). A film hősnőjét Uma Thurman játssza, róla mondta Tarantino: „Umával csak az a baj, hogy gyönyörű, tehát ha mondjuk egy atomfizikusról csinálnék filmet, biztos nem őt választanám, mert aki ilyen szép, az nem megy atomfizikusnak, de még orvosnak se. Hollywoodi duma, tudom.” Valóban az, egy feminista joggal nevezné szexista előítéletnek a rendező véleményét.

A tudós nőkkel kapcsolatos előítélet egy régi történetet juttatott eszembe arról, hogyan jártak a kutató urak, amikor egy hölgyvendég járt a laboratóriumban. Konkoly-Thege Miklós az üstökösökről 1910-ben írt tanulmányában idézi munkatársai megfigyeléseit is, így Büky Aurél obszervatórium-vezető mágneses megfigyeléseit. Büky felhívja a figyelmet: óvatosnak kell lennünk a mágneses méréseknél. „Hogy az észlelőnek mennyire vigyáznia kell a ruhájának vasmentességére, azt minden mágneses megfigyelő tudja. Erre is hozhatok föl példát. Régebben itt, Ó-Gyallán egypár főiskolai hallgató mágneses gyakorlatot szokott végezni a szünidőben. Egyszer szintén mérni akartunk, de teljesen ellentmondó adatokat nyertünk. Jó ideig nem tudtuk megfejteni a rejtélyt, hisz mindnyájan kiraktuk a vasakat a zsebünkből! Végre eszünkbe jutott, hogy közöttünk egy hölgy is van és pedig … nem reformöltözetben. Amint ő eltávozott, rögtön minden rendben volt.”

Ma, közel egy évszázaddal később, már divattörténeti tanulmányokat kell folytatnunk a probléma megértéséhez. A hölgy nem „reformöltözetet” viselt kifejezés bizonyára arra utal, hogy fűzőt hord. Ahogy a Pallas Nagy Lexikonában írták 1894-ben: „A fűzés egyes testrészeknek bizonyos ruhadarabokkal u.n. fűzővel való szoros körülfogása, melyet kiválóan a nőnem alkalmaz, főleg a felső test alakjának szépítése céljából. – Újabb korban a nők fűzése ellen külföldön egyletek is támadtak, amelyeknek azonban részben sem sikerült e számtalan esetben káros divatot kiirtani.”

Az ó-gyallai laboratóriumban a hölgylátogató a mágneses méréseknél persze fűző nélkül is zavart okozhatott volna, mert Apollinaire szerint a csodás vörösszőke nő jön, haja lebben és „mint mágnes a vasat magához vonz ma engem”. (A mágneses vonzerő bizonyára más hajszínek esetében is működik.)

A fűzők által ellátott feladatok egy részét a melltartók vették át. Mágneses laboratóriumokban ezek is bajt okozhatnak, hiszen esetenként fémet is tartalmaznak. Az igazán high-tech melltartók nem is akármilyen fémből készülnek, hanem egyenesen emlékező fémekből. A fém persze nem úgy emlékezik, ahogy az ember idézi fel a szemével, kezével megtapasztalt szépséget. A tetszőleges alakúra hajlított fémdarab kellően felmelegítve elveszíti alakját, ebben közösek a közönséges és az emlékező fémek. A kihűlés után viszont csak az emlékező fém nyeri vissza felemelegítés előtti alakját. A nyolcvanas évek közepén megfogalmazott vélemény szerint az emlékező fémek olyan megoldást jelentenek, amelyhez még meg kell találni a problémát, amelynek megoldásai. A japán Kokochi cég 1987-ben egyedülálló alkalmazásra talált: melltartókat készítettek emlékező fémből. Az emlékező fémes melltartó inkább technikai mutatvány, mintsem praktikus termék. Vitathatatlanul praktikus viszont az emlékező fémszálakkal, egy titánötvözet szálaival átszőtt férfiing. Bárhogy össze is gyűrődött a bőröndben, elég egy hajszárítóval felmelegíteni, és a fémszálak visszaemlékeznek eredeti alakjukra, máris sima az ing. Sokat utazó, szórakozott professzoroknak különösen ajánlott.

A Newsweek kis híre hívta fel a figyelmet arra, hogy rakétakutatók is beszálltak melltartók tervezésébe. Az angliai Loughborough Egyetemen régóta foglalkoznak vibrációkutatással. Elsősorban rakéta-hajtómotorok és hidak rezgéseit vizsgálták, itt szerzett ismereteiket használták fel a melltartótervezésben. Lézerfénnyel követték nyomon a mell rezgéseit, mozgását. Ennek alapján olyan felfüggesztést (vállpántot) terveztek, amely állításuk szerint drámaian javít a nők alakján és egész életükre megőrzi mellük jó alakját. A tudományosan megtervezett felfüggesztés egyenletesen osztja el a terhet a felsőtesten, megszünteti a hátfájást és a rossz testtartást. Az új termék „Lufbra” néven került forgalomba.

A szép és kevésbé szép atomfizikus nőkre visszatérve nem könnyű az életük. Más kutatókhoz hasonlóan őket is gyakran emlékeztetik arra, hogy példakép szerepük is van. Sikeres tevékenységük példa lehet fiatal lányok számára, így közülük többen választanak majd tudományos pályát a jövőben. A New Scientist szerkesztőinek egyik fizikus hölgyismerőse nem járt sikerrel a példaadással családjában. Fia egy iskolai dolgozatában életcéljaként a mozdonyvezetői pályát jelölte meg. Anyja megkérdezte: nem akarsz inkább fizikus lenni, mint én? Nem – válaszolt a a fiú – ezt a pályát csak lányok választják.

A szupercsaj sem örült, amikor Feleki László humoros írásában fontos, rendszerint fizikusok, nukleáris mérnökök által betöltött pozíciót kapott:

„- Miért vagy olyan rosszkedvű, kisanyám?

– Kisanyád az öregapád!

– Nocsak! Ezzel a gyönyörű bal lábbal keltél fel, szivi? Éppen ma? Hiszen tegnap neveztelek ki az országos atomerő-bizottság elnökévé.

– Süsd meg! Azt hiszed, ilyen piti megbízásokkal kiszúrod a szememet? Tudd meg, igenis utánanéztem, az atom egészen kicsike. Ennél én nagyobbra vágyom, ha nem veszed rossz néven.”


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS