„A benső világunk a külsőnkön is látszik.”
A Női szemmel a világ interjúsorozatban Klotcz Edittel beszélgettem, aki az exkluzív Kloé Divatszalon tulajdonosa és Vermes Tímea december 28-ai koncertjén viselt csodálatos ruhakölteményeket is ő tervezte.
Tímea az előző interjú végén téged ajánlott a gyönyörű, saját tervezésű ruhakölteményeid miatt – az év végi koncertjén viselt ruháiból többet te terveztél.
Így van, a koncert elején viselt fehér ruha – ami talán ki is tűnik a többi közül – az egyik tervezésem. Tímea tavalyelőtti koncertjére is én készítettem a ruháit, ám azok hagyományos, míderes ruhák voltak, de szerettem volna szakítani a hagyományokkal. A míderes ruhákban nehéz énekelni, mert merevek. A fűző, a halszálka, a mellbetét, meg mindenféle egyéb „titkos” női praktikák miatt. Ez a fehér ruha zárt és mégis nyitott, amit egy köldökig kivágott tüllbetéttel oldottunk meg. A másik tervezésem, Tímea piros fellépő ruhája, szintén egy mélyen dekoltált, igazán nőies fazon – szerintem sok nőnek a kedvence – a harmadik, a fekete ruha pedig igazi „dívás” fazon. Mindegyikben gyönyörűen festett Timi, ez volt a közönség véleménye is, hisz számos vendégem felhívott és megdicsért.
Olvastam egy tavaly készült interjúban, hogy egy panelház alagsorában kezdted a varrást. Innen nézve ahol ma tartasz, úgy tűnik, ez amolyan amerikai álom típusú sikersztori. Te is így érzed?
Ez nagyon érdekes kérdés, kívülről talán valóban így tűnik, és nyilván így is van, de belülről én ezt nem így élem meg. Ez a siker nagyon hosszú idő és út gyümölcse és nagyon sok szakmai kudarccal és élménnyel tarkított. Ezek a tapasztalatok vittek előre. Húszévesen nem az volt a célom, hogy egyszer majd a Széchenyi téren, hatalmas kirakatokkal, nagy szalonom legyen.
Hanem?
Én csak imádtam a szakmámat. Nagymamám és keresztanyám is angol és francia szabók voltak és kisgyerekkoromban az ő világukba csöppentem bele és beszippantott. Felnőttként szinte csak az volt a lényeg, hogy a szakmát művelhessem, mert nagyon boldog voltam attól, hogy mindig új és új dolgokat tudtam létrehozni, és hogy újra és újra megrendeltek dolgokat tőlem, mert elégedettek voltak a vevőim.
Amikor befejeztem az iskoláim – pár hónapnyi munkavállalói lét tapasztalataiból okulva – úgy döntöttem, saját vállalkozásom lesz, és kibéreltem a 2×3 méteres biciklitárolót. Az volt az első műhelyem.
Akkor már nagyon profin varrtam-szabtam, de eleinte apró-cseprő dolgokkal jöttek, és ahogy egyre jobban megbíztak bennem, egyre több megrendelésem lett. Egy idő után segítséget vettem fel magam mellé, majd kicsi lett a hely, kerestünk egy másikat. És ez így ment lépésről lépésre, egészen addig, amíg a férjemmel megismerkedtem. Akkoriban a Tünde Divatházban a férjemnek üzlete volt, és így kerültem én is ebbe az épületbe és nyitottuk az első divatszalont, aminek a Kloé nevet adtuk. Akkoriban kezdtem el vágyni arra, hogy legyen egy hatalmas kirakatos szalonom. Ez végül 2010-ben, az EKF évben valósult meg.
Mit gondolsz, min múlott az, hogy neked sikerült egy alagsori műhelyből eljutni addig, hogy saját divatszalonod legyen. Szerinted mi a sikered „titka”?
A siker mindenkinek mást jelent. Ha most a sikerről kell beszélnem, akkor én nem csak az üzleti életet venném bele a sikereim listájába, hanem a férjemmel és gyerekeimmel való harmónia is beletartozik ebbe a fogalomba. Ők a legfontosabbak, az üzlet „csak” a harmadik gyerek. Szóval, nekem nagyon fontosak a gyerekek és a család. Ha nem lenne családom, nem érezném magam sikeresnek. Számomra siker az is, ha esténként együtt a család a vacsoraasztalnál, mindenki elmeséli, hogy mi történt vele aznap. A munkámban pedig az a siker, ha egy megrendelt ruha az adott vendégen jól mutat és tökéletesen érzi magát benne. Boldog tőle, és ezt a boldogságot átadja nekem, rengeteget töltődök ebből az érzésből.
Neked két gyermek anyukájaként, feleségként, a munka és a család mellett magadra is jut időd. Sok nőnek épp elég az, hogy a háztartási feladatok ellátásában és a munkahelyén is helyt áll, s a gyermekeit is szereti, ám ezek után magukra már alig marad idejük. A Te életedben volt-e olyan, hogy dilemmát okozott a – karrier vagy család – kérdés? Hogyan sikerült megoldani, hogy mindenre jusson időd és ne legyen az életed egy „bolondok háza”?
Régebben is, és ma is vannak időszakok, amikor úgy érzem, hogy az élet egy bolondok háza, oly sok a feladat, annyi felé kell rohanni, figyelni, koncentrálni, de szerintem ettől színes az élet. Nekünk kell megtalálni az egyensúlyt, hogy harmonikusan élhessünk. Amikor pörögni kell, akkor pörgünk, ha lazítani kell, lazítunk. Karrier vagy család? Ez mindig dilemma egy nő életében, így az enyémben is többször előfordult már, hogy választanom kellett a kettő között. Legutóbb például, amikor úgy döntöttem, hogy a budapesti szalont bezárom, és inkább megnyitom ezt a jelenlegi üzletet Pécsett, csakis a család miatt döntöttem így. A budai szalon vendégkörének folyamatos bővülése miatt egyre több időt kellett távol töltenem a családomtól, és mivel a férjem üzletei és az otthonunk nem mobilizálható, így egyértelmű volt számomra, hogy ez az út nem járható, ha szeretném minden este ágyba dugni a gyerekeket, és suliba indítani reggelente. Az én munkám nagyon személyhez kötött, így a helyettesítés kizárva. Egyébként a másfél év alatt kialakított pesti vendégkör minden további nélkül eljön a pécsi szalonba, sőt nagyon jól érzik itt magukat, hisz csodaszép városunk van, szívesen lejönnek a ruhapróbákra. Nekem nagyon fontos, hogy „nőként” is megélhessem magam, ez is hozzátartozik az életem teljességéhez. Ez nem jelent luxus dolgokat: azaz futok – ma reggel is voltam, visszafelé meg is áztam, sebaj, az is jól esett. Egészségesen táplálkozom, van annyi akaraterőm, hogy este már nem zabálom tele magam, minden reggel kisminkelem magam és hasonlók, szóval törődöm magammal. Szerintem mindenkinek arra van ideje, amire szán időt. Mivel mi alkalmazkodunk a gyerekek programjaihoz, és este van együtt a család, ezért én mindig a reggeli órákat használom arra, hogy mozogjak.
Akkor neked egy olyan férjed – társad – van az élethez, aki segít a gyerekek körül. Nélküle ez nem menne ilyen flottul. Jól gondolom?
Valóban, a férjem nagyon segítőkész, a gyerekek születése óta. Nyilván vannak olyan nők, akik a saját erejükből érték el, amit elértek. Ha belegondolunk, nem sok ilyen nő van, mert nem csak egy társ, hanem család, vagy barátok is állhatnak mögötte, akik támogatják. Nem feltétlenül az anyagi javakra gondolok. Jól meg kell gondolni, ha egy nő sikeres, valóban csak magának köszönheti? Hisz van nagymama is, aki segít, vele kerek a család. Számomra egyébként attól család a család, hogy bármikor számíthatunk egymásra.
A folytonos gazdasági válság és a megszűnő vállalkozások időszakát éljük. Neked hogy sikerült talpon maradnod, sőt fejlődnöd ennek ellenére az elmúlt időszakban?
Igen, a gazdasági válság folyik a csapból is, ráadásul a magyar ember nagyon szeret panaszkodni és elbújni valami mögé, amit hibáztathat, azaz egy külső tényezőre ráfogni a saját hibáit, ahelyett, hogy felelősséget vállalna. Ez tipikus. 2008-ban indult a válság, és 2010-re ért ide. Na, én akkor nyitottam az új szalont, és akkor ruháztam be. Igazából akkor engem semennyire nem érdekelt a gazdasági válság, sőt azt néztem, hogy hogyan lehet ez az én javamra. Abban az évben lett Pécs Európa Kulturális Fővárosa, és én éreztem, hogy most kell megnyitnom, akkor is, ha nehezebb vagy döcögősebb lesz utána.
Úgy fest, ismered a receptet arra, hogyan lehet elviselni vagy meghaladni a nehéz vagy nehezebb időszakokat az életben. Mi ad neked erőt, ha épp nem túl jól állnak a dolgok?
Igen, vannak nálunk is nehezebb időszakok, ez tény. Rohanok a férjemhez energiát meríteni belőle, neki rengeteg van. Ő felráz és nem engedi, hogy besüppedjek a problémák sűrűjébe, hisz „problémák nincsenek, csak megoldandó feladatok!” – mondaná most ezt nekem. Ilyenkor én még jobban elmerülök abban, hogy mit tudnék még tenni azért, hogy az üzlet sikeresebben működjön. Elgondolkodom azon, hogy mi lehet az, amit esetleg nem jól csinálok? Mi az, amin változtatnom kellene? Magamban keresem a megoldást, nem másban, igyekszem azonnal cselekedni és mondjuk valami újjal előjönni.
Illetve ilyenkor segít sokat a sport. Mindegy, hogy tél, van vagy nyár van, hideg vagy meleg – futok. Ráadásul rengeteg ötletem támad futás közben, annyi kell csak, hogy egyedül futhassak.
Sikeres vállalkozónőként gondolom az is fontos, hogy jól érvényesítsd az érdekeid és legyen önbizalmad. Sok nő szenved önbizalomhiánytól, és így sikereket is nehéz elérni. A te esetedben ez hogy működik?
Vannak helyzetek, amikor elbizonytalanodik az ember, bár ez valamennyire korfüggő is. Ahogy idősödünk, úgy lesz egyre több önbizalmunk. Hiszen annyi mindent megtapasztalunk az idővel, a saját döntéseink jó és rossz következményeit. Terel az élet jobbra-balra, és egy idő után érzed, hogy merre kellene menned. Nekem például a vállalkozás indításakor az üzleti részével kapcsolatban voltak bizonytalanságaim, de magával a szakmával sosem. Még ma is többször szembesülök olyan felismerésekkel, melyek azt bizonyítják, hogy nem elég remekül értened a szakmádat, rengeteg összetevője van annak, hogy egy üzlet sikeresen működjön és fejlődjön. Szerintem a legfontosabb az, hogy legyél kitartó, higgy magadban, hogy képes vagy rá és akkor menni fog. A másik pedig a családi háttér, ami óriási önbizalmat tud adni mindenkinek, legyen az nő, férfi, kisgyerek. Ha egy biztonságos családi közegben élsz, akkor minden sokkal könnyebb, ha pedig nincsenek otthon rendben a dolgok, akkor az az élet minden más területére is kihat.
Egyébként engem is foglalkoztat az a kérdés, hogy hogyan lehet a nők önbizalmát növelni, ugyanis azt tapasztalom, hogy hiába a szép ruha és a kifogástalan megjelenés, ha a nő nem érzi jól magát benne. A benső világunk a külsőnkön is látszik.
Végezetül az állandó kérdése az interjúsorozatnak: szerinted miért, mitől, jó ma nőnek születni, lenni, élni? És esetleg mitől nehéz, vagy nehezebb ma egy nőnek?
EGYEDÜL nőnek lenni nehéz. Szerintem a nő mellé kell egy férfi, aki ott van a háttérben és segít, aki megerősít. Számos esetben fordult már elő, hogy az üzleti életben nem úgy kezeltek, ahogy kellett volna – ideértve egy klíma beszerelést vagy egy burkolást. Ilyenkor a férjem segítségére támaszkodtam.
Én nagyon szeretek „nőies” nő lenni, és imádok édesanya lenni – nem hiszem például, hogy az anyai érzést bármi pótolhatja. Szeretek a férjem felesége lenni. A szépség, a báj, a finomság – ezek mind olyan dolgok, amik miatt én szeretek nő lenni. S úgy látom nagyon sok nő a rohanó hétköznapokban elfelejt NŐ lenni, pedig igazából egy nő attól nő, hogy milyen belül. Kívülről viszont kellenek a nőiséghez a csinos ruhák, a szépítkezés, a sport és hasonlók. Imádom a munkámat, amivel a nőket és a nőiességet erősítem. A nők közérzetet és önbizalmat így tudom növelni és jobbá tenni. Hozzá tudok tenni a legfontosabb családi események, pillanatok különlegessé tételéhez.
Biztos, hogy minden korban megvolt és most is megvan az előnye és a hátránya annak, hogy nő vagy.
Az utolsó kérdésem, hogy van-e olyan nő – akár példakép – akitől szívesen megtudnál valamit? Ki az, s lenne-e hozzá kérdésed?
Nekem azonnal Rubinszki Andrea jutott eszembe, aki 3 gyerekes anyuka és a vállalkozói szférában dolgozik. Tőle nagyon sokat kérdeztem a család és karrier egyensúlyáról és sokat segített nekem a tanácsaival, még ha ő nem is tudott róla.
(Fotók: Komlós Attila)
Hozzászólások