Szemelvények a szerző készülő kötetéből
Titkok
Ősi Egyiptom papjai titkolták tudományuk:
Korbács volt, hatalom, tőle nyögött a tömeg.
Hogyha az „égi csodák” nyitját egyikük kifecsegte,
Rémség volt a halál, rá mit a rend kiszabott.
Bűvészek, csepűrágók, mágusok: int a világuk:
Trükkjeiket szigorú, kultikus eskü fedi.
S bár a modern ember nem hisz bűbájos erőkben,
Élvezi látványát, csattog a nép tenyere.
Tisztesség s hatalom: nemigen jár párban e kettő.
Tudja, ki bírja eszét, s nem mákony tereli.
Ordas a bűnöd, Ferkó, mert kikotyogtad a kulcsszót.
Sok nagyság meginog, olvad a vaj fejükön.
Zsoldos inkvizítornép gyújtja alattad a máglyát,
Törne kerék, fejedet szelnék sanda bakók.
Vért, bosszút lihegők nem látják: ők is a hordón
Állnak, a por már ég; mind a pokolba jutunk.
Csinnadrattás dísztemetést kap a dőre kalandor,
Csendben, jeltelenül halnak az áldozatok.
Lelkigyakorlat
Káromkodást régiektől tanultam.
Paráználkodni apám vére hajt.
Ínyenc zabálások vétkére múltam
Író előd példáktól vett talajt.
Fösvénység aklába sorsom terelt be.
(Feloldozáshoz e mentség kevés.)
Irigység folyondárja is elfedne:
Mások markába pereg a vetés.
Orrom ritkán hordom rátarti-bölcsen.
Van még egyéb? Igen, embert nem öltem.
Gyáva, kegyes vagy álszent irgalom?
Minden rongyot lemosolygott kegyelmem;
Anyám angyal-lelke bujdosik bennem,
Vagy cselekednem nem volt alkalom?
Természetgyógyászat
Színméz combodat érintem; tenyerem bizseregve
Érzi a bársonynak kéjbe csaló gyönyörét.
Csípőd lankáin elidőzöm, szép a kilátás:
Szerpentin derekad kettős csúcsra vezet.
Orvosaink Keleten s Nyugaton egyaránt bizonyítják:
Édeni gyógyszer a szex, test s lélek felüdül.
Gyógyuljunk hát, kedvesem, éljünk Erosz patikáját,
Hagyjuk a doktorokat néha pihenni kicsit!
Lásd, ölelés, szerelem öröme természet-ajándék.
Másnak a sok pirula ostoba pénzkidobás.
Rossz lelkiismeretűeknek
Egy vesszőt lőttem ki csupán, s lám, bő a találat:
Áljaj, átok-eső hull rám százszorosan.
Hulla a tisztesség, hol az ingért ekkora harc dúl;
Balgán pőre marad mind, ki magára veszi.
Fűzfazsenik
Agyán ciklámenszín ködök,
Ábrázatján gyötrő kínok.
Csikarásod van, te szegény?
„Fittyfenét, csak verset írok!”
Náncsi néni, Pityu bácsi
Elolvassa, száját tátja:
„Ilyen költő nincsen még egy,
A Jóisten is megáldja!”
Sokan tolongnak körötte,
Kiknek esze magyar vándor.
Áhítattal súgják róla:
„Úgy ír, mint Petőfi Sándor!”
Esztéta is akad bőven,
Bár e tudomány rég megholt.
Egyik bölcs ítél is: „…csakhogy
A Sándor az jobbkezes volt.”
Aztán mindük tollat ragad;
(Egy sarlatán százat csinál!)
Holdvilágról, szerelemről,
Nemzeti zászlóról rinyál.
„Halászlébe egyebek közt
Kelletik pár törpeharcsa.
Beleugrok a lichthofba,
Ha nem leszel enyém, Marcsa!”
Vagy egy másik: „Nyerített a
Csupor Dani deres lova,
Belevaló, jó spine volt
Valentyina Tyereskova.”
Napok óta folyik a vers;
Szókásában semmi lényeg.
„Alkot!” – mondják, pedig csupán
Szómenése van szegénynek.
Szerkesztőt, kiadót hajszol,
Teste verejtékben ázik.
Két sort elolvas a lektor,
Aztán némán falra mászik.
Diszkrét elutasításra
Poétánk válasza durva:
„Irigykedik vagy állását
Félti tőlem a vén … pancser!”
Együttérzőn bólogatnak
Jóbarátok, rossz menyecskék:
„Ebben a csóró országban
Így vész kárba sok tehetség.”
Majd fejükben világ gyúlik:
„Karoljuk fel a gyereket!”
Nagy lelkesen kikutyulnak
Még egy civil szervezetet.
Elnökük a peleskei
Nótárius: Gábor Göre,
S históriánkban él tovább
„Fűzfa Pál Baráti Köre”.
Hozzászólások