Kalmár János: Lelki gravitáció • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Kalmár János: Lelki gravitáció

zsaklin-5A képzőművészet, az irodalom és a zene találkozására építő, izgalmas összművészeti élményt élhettek át Kalmár János Munkácsy-díjas szobrászművész Lelki gravitáció című kiállításának látogatói a FUGA Budapesti Építészeti Központban.

A szeptember végén zárult kiállítás sejtelmes címét és a nem kevésbé elvont, többrétegű kiállítási anyag mibenlétét a művész, a kiállítási térben olvasható vallomással világította meg meg: „A lelki és a testi gravitáció ellentétes, mégis e világunkban együtt kell, hogy működjenek. A lélek örök természete szerint alakul, ez jelenik meg a térben érzékeink számára. Eredendő, erősebb szerepénél fogva nyomja rá bélyegét arra az anyagra és térre, amelyben élünk, hogy mint az arcom, viselje történetünk. Így hordja a szobor is megértéseimet, anyaggal idézve meg a lélek legmélyebb vágyait, ellentétes természetével teszi jelenvalóvá, amit tanultam ezen a földön.”

zsaklin-3Az alagsori galériában nagyméretű, titokzatos grafikai jeleket rejtő installációk és monumentális szobrok fogadták a látogatókat, majd a hatás, a mozgást érzékelve működésbe lépő, zenei aláfestéssel vált teljessé.

A tárlaton 2014 és 2015 között született alkotások szerepeltek, melyek külön érdekessége, hogy – a korábbi Kalmár-szobrok anyagául szolgáló bronz, illetve ritkábban fa helyett – egy új, a művész által kikísérletezett, geopolimer anyagból készültek. Az anyag keménysége a gránitéval vetekszik – mondta a művész – mindamellett viszont lágy, hajlékony hatást kelt, és kiválóan alkalmas nagyméretű szobrok létrehozására. A finoman ívelt, karcsú, légies szobrok, Kalmár János jellegzetes formavilágának megfelelően, ezúttal is szűkszavúak, lényegre törők és filozofikusak, így tág teret adnak a befogadói képzeletnek.

A háromdimenziós térbeli formák, a sík felületére leképezett, néhol rejtelmes, metafizikai jelekre emlékeztető rajzok és a „testetlen” zene – egy finoman kitapintható vonzó erő, „a lelki gravitáció okán” – fonódtak egymásba, többszólamú párbeszédet alkotva.

A térben Dóra Attila, a korai Bartók-darabok szellemiségére épülő, kiállításra komponált zenéje hallatszott.

 

A szerző felvételei

A szerző felvételei


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS