Imádom a színpompás őszi erdő
utánozhatatlanul fanyar,
ősi illatát,
a mókusléptű csöndet,
az árnyakat szobám falán,
reggeli teám fűszeres zamatát.
Nem érdekelnek irodalmi pletykák,
sem sorsrontó pártpolitika,
de nem lehetek független tőlük,
mert ők a jövőm záloga.
Bennem is örökké harcol,
miként a világban – a jó a rosszal,
ám egyik sem győzhet soha.
Lelkemben lidércláng bolyong
s bár gyermeteg dolognak tűnik,
mindig örömmel tölt el,
ha a boltos néni rám mosolyog.
Hozzászólások