I.
nap követ napot
eseménytelenül sodródok
a tétova idővel
unalmas hajnalokból reggelek
reggelekből érdektelen nappalok
nappalokból kába esték
estékből nyughatatlan éjszakák
végtelen sora amortizálja lelkem
II.
a nap mindig
precízen kiszámítható
pályáját futja be
azt hisszük
mi szabadabbak vagyunk
pedig dehogy
minden pillanatunk
előre látható
mátrixban rögzíthető
cselekvéseink
bár biztosnak tűnnek
mégis oly bizonytalanok
III.
az elmúlt napok
mind homályba vesznek
akár csak őseink
minden ami elmúlt
csak töredezett képkockák
kifakult sora
melyek csupán random módon
determinálják a jövőt
bizonyosság
csak egy van a nap alatt
létünk mulandó
hiányunkat
észre sem veszi
a múló idő
IV.
a gyarló napok
gyorsan peregnek
az egyformának tetsző
percek
órák
hetek
hónapok rabságában
monoton életünk
kopottas utcákon
húgyszagú tereken zajlik
melyeknek rendre
újabb neveket adunk
ismerősöm
vándormadárnak tűnhet
mert már az ötödik
lakcímén tengeti napjait
túl a hetedik ikszen
pedig szülői házát el sosem hagyta
V.
rosszabb napjaink
rátelepednek
tespedő lelkünkre
a tömeg zsibongása
olykor eltaszít
magányra
otthon sem lelhetünk
a mobil
a virtuális világ
a média ránk telepszik
közösségi szájtok
bárgyú csetelés nélkül
elveszettnek
kitagadottnak hisszük magunkat
gondolom
ezek hiánya okozta vesztét
bánatában halt ki neandervölgyi ősünk
Hozzászólások