életed kusza szószedet
keveredik benne minden
rím és rímtelen
boldogság
bánat
álom és valóság
szemed sarkában fény
egyre ritkábban dereng
reggelente
bambán vigyorogsz
vakult tükörben valakire
ki nem hajaz egykori magadra
gyakorta feleded a jót
viszont vélt és valós
sérelmeidből
krokodilbőrt növesztesz
bátorságod tovatűnt
lépted lassul
árnyékodnak is biccentesz
elmédben ugyan új karaktert
és új életet skiccelhetsz
de ne feledd
mindez vázlat csupán
pedig jól tudod
ott
legbelül
sosem vagy egyedül
Hozzászólások