Hetedhéthatár | Októberi etűdök

Szépirodalom - vers

Októberi etűdök

 

Reggelente már ködtejfölbe
mártják lábukat a fák,
néhány boróka
gyantakönnyet ejt.
Tarka avarszőnyegén
vígan szambázik az ősz,
kedélye töretlen,
ez most az ő története.
Az erdész nyilallós dereka
deret jósol novemberre,
mondja is rőzseszedőknek,
a széltörésből ágak roppanása hallik.
Kitisztított csemetés szélén
szederbokrok ölelkeznek
hosszú téli álmuk előtt.
Alattuk morcos borz motoz,
levélkupacokban megbújt,
kövér csigákat gyűjtögetve.
Egy irigy szajkó megkiabálja
pedig mit sem vétett neki.
Szarvasrudli óvakodik
a szélsöpörte nyiladékra,
fülük – megannyi antenna,
minden neszt begyűjt.
Még nem fogták föl,
a vadászszezonnak vége.
Kitart a gombaszezon
a konda örömére,
visongva verekednek
egy-egy ízes falatért.
Festői képek – gondolja
a táj fölött átsuhanó angyal.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Októberi etűdök”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés