Látomások • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Látomások

 

Mindenhol ott vagyok,
A tavaszban és a nyárban.
Az aranyszínű őszben.
Ott vagyok a télben.
Én süvítek ki az orkánból.
Én vagyok az eső és a hó.
És én nézek ki minden ablakon.
Én vagyok, ki ad.
És aki elvesz.
A rettenet is én vagyok.
Repülők, rakéták, villanások,
Tankok, aknavetők, durranások.
Vérfürdő.
Izzó levegő.
Egy táncost látok.
Felhőgomolyból lép elő.
A neve Halál.
Amerre ropja, csontok mindenütt.
Hosszú, hideg éj következik.
Vált a kép…
Varrónő, varrónők mindenütt.
Halotti leplek készülnek.
Ha van kinek.
Postás jön elszenesedett fák alatt.
Parancsot hoz.
Új templom épül,
Új frigyláda készül.
Ólomból, széles, nagy, erős.
Egy éjszaka alatt megújul a világ.
És új tanítvány születik.
És felébredsz rémálmodból.
És én leszek az ölelés.
Megszűnik az átok.
Minden átkok átka.
Megszépül a világ arca.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS