Manapság betűim
önálló életre kelnek,
szembeszegülnek
(nyelvi engedetlenség?),
új textúrákat mintázva
frivol szövegkörnyezetben
labilis struktúrákat
lebegtetve
fecsegik ki titkaim.
Nem tűrnek korlátokat,
nem tisztelnek senkit
és semmit –
szerkesztő vagy lektor
nekik egyre megy.
Ha szétcsapok köztük,
szertefutnak,
ad hoc kontextusokba
csomósodva
keringenek egymás körül,
olykor szelídebb,
máskor vadabb
hullámokat vetve
futnak fövenyre.
Magam maradok
ellenségeim között.
Hozzászólások