Akár barátok is lehetnénk,
ha térben és időben
egy asztalhoz sodor hármunkat a sors.
Hogy férhetne meg együtt két eltérő világ?
– veted fel menten.
Pedig nincsen ezzel semmi gond.
Csak egymásmellé kellett tenni őket,
itt, az asztalon.
Jól megférünk hárman.
Én, Hrabal meg Capote.
Két közép-európai frájer meg az amerikai roughneck
miről beszélhetne?
De hisz van közös téma,
száz meg ezer.
De elég lenne egy is tán.
A magából kifordult világ, mely mindenkit leteper.
Hiába küzdesz és állsz fel újra,
markod hiába feszül a zászlórúdra,
mi sem változik.
Jól tudjuk mi, hárman.
Én, Hrabal, meg Capote.
Capotenak könnyű volt a sorsa,
a siker Más hangok, más szobákkal*
hamar vállára vette,
többé le sohasem tette.
Nem kellett szűkölködnie.
Ez lett a veszte,
de folytatásos delíriumában is zseni maradt.
Hrabalnak, ha ott él,
nem verekedett volna a koncér.
Bár lehet, kellett ez szarkazmusához.
Humora vonszolta át hegyen, völgyön, csatán,
míg könyökölt a kocsma asztalán.
A **Szigorúan ellenőrzött vonatok
most nappalimban állnak
s a flúgos vasutasok néki szalutálnak.
Ezt látjuk mi, hárman.
Én, Hrabal, meg Capote.
Kettőjüket hallgatni számomra öröm,
minden gondolatukat külön köszönöm.
Hogy köztük mit keresek én,
joggal kérdezed.
Bevallom, magam sem tudom,
hisz mindez csak fikció.
Ám mégis nekem köszönhető,
hogy e találkozó Pécsett összejő.
Én ültettem őket egy asztalhoz legott,
nékem meséli történeteit Hrabal meg Capote.
*Truman Capote első nagysikerű regénye
**Bohumil Hrabal jellegzetesen közép-európai regénye
Hozzászólások