Márkus László | Ezek a nyuggerek… (3.)

Szépirodalom - próza

Ezek a nyuggerek… (3.)

 

Ma bementem a hentesemhez.
A szokásos, szívélyes mosolyával fogadott, mint mindig, ha meglát.
Felajzva mesélem neki, hogy pár napja nyugdíjba mentem.
Lassan lehervad mosolya.
– Valami baj van – kérdezem?
– Semmi különös – feleli.
Majd arca hirtelen újra felderül: – Most jött friss farhát, meg csirkeláb, mennyit parancsol?
Anyád!
Máskor borjúhúst, bárányt, meg exportból visszamaradt, hízott libamájat kínált…
– Kérek két kiló cápauszonyt, fél kilónyi vagyu hátszínszeletet, és másfél kiló kengurufarkat! – fújom föl magam.
– Hogyhogy nincsen?
– Szép kis bolt, mondhatom!
– No, ide se teszem be a lában többé! – és kiviharzottam az ajtón.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Ezek a nyuggerek… (3.)”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés