Márkus László | Ezek a nyuggerek… (7.)

Szépirodalom - próza

Ezek a nyuggerek… (7.)

 

 

A ’zördög nem alszik.
Én is csak igen keveset.
Ebből fakadóan, ma hajnalban újabb isteni szikra pattant ki a fejemből.
Kedves nyuggertársaim, ugyebár, kicsiny hazánkban van mintegy 2,65 millió sorstársunk.
Nosza, alapítsunk gyorsan egy pártot!
Ha ugyanis mindenki belép, elsöprő fölénybe kerülünk.
Az új parlament alakuló ülésén 3/3-os törvényt hozunk, hogy a nyugdíj a mindenkori miniszterelnöki fizetéssel legyen egyenértékű.
Ezután rögtön fel is oszlatnánk a parlamentet, hiszen dolgoztunk mi már eleget egész életünkben.
Nincs az a párt utánunk, aki össze tudna hozni 3/3-ot, hogy módosíthassa nyugdíjreformunkat, így az a világ végezetéig meg még egy napig fennmaradna.
Attól sem kell tartani, hogy bármelyik, utánunk következő miniszterelnök éhbérért kívánna dolgozni, hogy csirkefarháton tengődve rángathassa a hon szekerének rúdját.
Ugye, hogy nem is olyan bonyolult?
Rövidesen zászlót bontunk.
A zászló anyagának árát majd csak összekuporgatjuk valahogy…
Kalandra fel, hív a haza!

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Ezek a nyuggerek… (7.)”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés