Márkus László | Ezek a nyuggerek… (10.)

Szépirodalom - próza

Ezek a nyuggerek… (10.)

 

Nem sírom vissza az átkost.
Milyen világ az, ahol kötelező volt dolgozni?
Aki nem dolgozott, megbüntették.
Ezt úgy hívták, hogy KMK.
A gyengébbek és a ma született bárányok kedvéért: közveszélyes munkakerülés.
De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy abban az időben volt munka is.
Jutott mindenkinek…
…és a fizetésből meg lehetett élni!
Még nyugdíjból is – úgy-ahogy.

Most a 2018-as statisztika szerint a legkisebb nyugdíj összege 28 500 Ft.
Kérdem tisztelettel, ebből meg lehet élni?
Számoljunk csak: napi háromszori étkezés, közüzemi számlák, villanyszámla, víz-csatorna díj, gáz, fűtés, gyógyszerek.
Aki ennyiből nem tud kijönni, az rosszul osztja be a pénzét.
Nem tud számolni.
Rossz iskolába járt.
Erről is az átkos tehet…
Most viszont szabadság van.
A nyugger most szabadon dönthet, kaja, számlák vagy gyógyszerek.
Arról nem is beszélve, hogy ami anno nem volt, most van.
Mármint megtakarítása – mindenkinek.
Szintén a legfrissebb statisztika szerint 4 200 000 Ft megtakarítása van az átlagmagyarnak.
Ezt csinálja utánunk a világ 28 500 Ft-ból!
És még azt próbálják beadni nekünk, hogy kolonc vagyunk a társadalom nyakán.
Szerintem inkább zsenik.
Megosztott matematikai Nobel-díjat érdemlünk!

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Ezek a nyuggerek… (10.)”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés