Márkus László | megkiabált a csend

Szépirodalom - vers

megkiabált a csend

 

hirtelen megkiabált a csönd
elvágva a mikrokozmoszom zajától
nahát
mennyi fura kompozíció megfér benne
a kontúrok extravagáns absztrakciója
túlszaturált mégsem mesterkélt színek
premierplán
minden mi lényegtelen attitűd
perifériára szorul
filmszerű ám moccanatlan vízió

leheletem nem gyűri a hideget
hibernálódó szívem sem kalapál
pár pillanat erejéig belefagyok
két varjúval én is az alkonyi tájba

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “megkiabált a csend”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés