Reggel még közösek voltak
A bajok. Néhány telefon,
S délutánra egészen elfelejtelek.
Csak részben számolok, bár
Így sem nyúlik az idő. Elmúlik
Ami nő, de te még lány vagy és
Kellemes. Nevess, hisz óceánnak
Láttuk, de csak pára volt az ágy.
A lágy nedvességből a szomjúság
Az megmaradt. S hogy alaktalan
Lennél? Nem hiszem. Inkább
Határtalan vagy. Életem
Kis csendje. Egy kedves szívesség.
Hozzászólások